- Lássuk akkor a reformációt. Martin Luther, vagy ahogy mi híjjuk Luther Márton (1483-1546) a protestáns reformáció szellemi megteremtője. Ágoston-rendi szerzetes, később teológus és professzor, a wittenbergi egyetem bibliatanára. Reform meglátásait az egységes egyház keretei között szerette volna megvalósítani. október 31-én elküldte, Albert mainzi érseknek a búcsúcédulák erejét, és hatékonyságát kétségbe vonó, 95 pontban megfogalmazott vitairatát. (Ezt tekintik a reformáció kezdetének). Luther azt látta, hogy az egyház eltávolodott a Bibliától, amikor magát Isten kegyelmének egyedüli közvetítőjeként tünteti fel. Gyakorta emelt szót a búcsúcédulákkal való üzletelés ellen. Ezek automatikusan bűnbocsánatot nyújtottak annak, aki megvásárolta.
- A hiedelem szerint Luther a wittenbergi vártemplom kapujára kiszögezte tételeit. Mikor konfirmáltam ezt tanultuk. Igazából ennek nem sok értelme lett volna. A templomjáró köznép nem értette a latint, mi több németül se tudott olvasni. Tételeivel nem a katolikus egyház dogmáit, hanem gyakorlatát támadta. Nem akart egyházszakadást. Élete vége felé türelme egyre fogyott, már a pápaság intézményét is támadta. Halála előtti évben a pápát Antikrisztusnak nevezte. Jegyzem meg ezt a címkét a jelenlegi Ferenc pápa is megkapta.
- A másik reformátor, a francia születésű Kálvin János (1509-1564). Luther tanait tovább fejlesztve létrejött a Református egyház.
- Az idő elérkezett, amikor kimondhatjuk, nem a reformátorok találták ki az eleve elrendelést. Fennebb láttuk, hogy Luther, Ágoston rendi szerzetes volt. Őt tekinthetjük a katolikus egyház legkiemelkedőbb filozófusának. Ágoston (354–430), tehát jóval megelőzte a már említett reformátorokat. Ő volt az első, aki kidolgozta az eleve elrendelés tanítási rendszerét. Úgy látta, hogy meg kell védenie, a meg nem érdemelt, és önkényes isteni kegyelem gondolatát. Ennek kapcsán fejtette ki az eleve elrendelés tanát. Az „Ad Simplicianum”-ban leírja gondolatait a Róma levél 5:12-ről, és az említett 9. fejezetről.
- Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő, és hitetlen között? Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: „Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek. Ezért tehát menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük, így szól az Úr, tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket, Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek, így szól a mindenható Úr.” Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, és Isten félelmében tegyük teljessé a mi megszentelődésünket. (2 Korinthus levél 6:14–7:1)
- Zárásképpen. Mózes V. 4. fejezet: 2 Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek. Eddig az idézet. Azért lássuk be. A zsinatok jócskán belenyúltak Isten ígéjéhez. -.appa.
