Tegnap eleve úgy mentünk ki, hogy megint úgy három körül kezdhessük meg a horgászatot. Szépen terv szerint meg is érkeztünk. Kipakoltunk az autóból. Mondom Attilának: egy dolog maradt otthon, a négyes szereléket tartalmazó doboz. Mi legyen? - kérdezte. Semmi. Egy hármast átvariálok. Kiválasztottam a legnagyobb úszót, és megtoldottam a szereléket. Az jutott eszembe, hogy ezeket is kisfül, nagyfüllel kellene szerelni. Akkor elég lenne egy darab zsinór, amire felakasztanám a hármas cájgot és kész.  Különösebben nem tetszett a dolog, mert ezeken a szerelékeken fix úszók vannak. Ami főleg nem tetszett, hogy Tutinka ott ült, ahol előtte való nap, Mi ültünk. Leültünk eggyel előrébb. Nagyon hínáros rész. Tuti azt mondta, hogy az öreg (Karcsi) fogott ott halakat.

A hínár Karcsit nem zavarja. Fenékre letett ólommal horgászik, csúszóra szerelve. Mi viszont akadoztunk. Attila oda is szakadt. Beleakadt a nádba. Plusz még egy horgot veszített. Rosszul kötötte meg, így a horog benne maradt a halban. Az után vette észre a veszteséget, amikor a halat a vízbe helyezte.  Tuti panaszkodott, hogy 1/2 11-től itt van. Megszórta tengerivel. Kukoricával és gilisztával csaliz. Annál jobb nem kell, - mondta, de eddig még kapása sem volt. Egy idő múlva elment Pisti és Marian, meg a házaspár, akik Velük voltak. Néhány apró keszeg, és e.kárász jött. A másik ember fogott egy 20 dekásnyi sügért. Ezen kívül semmi érdemleges nem történt. Tuti elment a bezúduló vízhez, mert ott úsztak fel a kárászok, meg lesodródtak vissza a zsiliphez. Persze nem tudott egyet sem megszákolni. Öt után jött a cigány fiatalember, a négy fiatallal. Mondta, hogy tegnap fogtak vagy húsz, jó kárászt. Ott ahol Mi vagyunk nem érdemes horgászni, mert sok a vízinövény. Lelátni az aljára. Mi, a polaroid szemüveggel nagyon jól láttuk, hogy mennyi növény van. Én a saját oldalamon alakítottam ki etetést. Sok kapás volt, de nem akadtak a halak. Attila nagyobbakat fogott. Volt egy kis kárásza is. 11 hala volt 34 deka. Én 10 halat fogtam, ami 19 deka volt. -.appa.