- Tegnap, fennhangon kijelentettem, hogy a párhuzamos univerzumokról fogok írni. Ezt nem hallottátok, mert írásban tettem, és mellé nem is jelöltem (felkiáltó jellel, vagy nagy betűkkel írva). Na, most kiáltozhatjátok, - halljunk szót! Bűn lenne kihagyni ezt a lehetőséget, hogy megismerkedjetek az elmélettel. A párhuzamos univerzumok elképzelése a húrelméletből ered.
- Abba, most nem mennék bele (mármint a húrelméletbe), mert akkor könnyen bele sodródnák a membrán elméletbe. A lényeg az, hogy a két részecske fizikai modell, a részecskéket nem pontszerű, hanem kiterjedt objektumként kezeli. (Jegyzem meg, hogy 26, és 11 dimenziót feltételeznek. Ezek olyan kicsik, hogy nem érzékeljük). Tehát az elképzelés szerint, az általunk ismert, és érzékelhető négy (téridő) dimenziónál több is létezhet. Mellé, ezek a más univerzumok a mienkhez hasonlóan négydimenziósak, csak azok más dimenziókban léteznek. Ezt az elképzelést először Paul Steinhardt és Neil Turok tette közzé. Mire következtettek az elméletből? Arra, hogy bár ezek a párhuzamos univerzumok fizikailag közel helyezkedhetnek el egymáshoz, de normál esetben nem érintkeznek egymással. Vannak elképzelések arról miszerint az ősrobbanás oka az volt, hogy két ilyen párhuzamos univerzum összeütközött. Azt feltételezik, hogy ilyen esemény többször is megtörténhet.
- Van Nekem ezzel legalább két bajom. Egyik. Egy sokdimenziós téren belül, mit keres egy négydimenziós tér? Hogy különül el benne? A másik. Ha a párhuzamos univerzumok más dimenzióban vannak, - hogy tudnak összeütközni? Véletlenül kicsúszik a sokdimenziós térből, a négydimenziós, és ütközik a Mi négydimenziósunkkal. Vagy, valami kvantum alagúton, különösebb energia felhasználása nélkül kikerül a saját rendszeréből. Hajjátok! – marha nagy szerencsém van, hogy nem Nekem kell megoldani ezt a problémát. Betyár sokat kellene számolgatnom, hogy elhitessem ezeket a verziókat.
- Hagyom is ezt az egészet. Itt vannak még Nekünk az elágazó univerzumok. Azt már tudjuk, hogy a kvantumfizika, a szubatomi részecskékkel foglalkozik, és a világot valószínűségekkel írja le. Emlékezzünk a Heisenberg-féle határozatlansági relációra. Ismerős ugye? - egy elektron sebességét, vagy helyzetét nem lehet egyszerre meghatározni. Az említett határozatlansági elvből következően, vagy az egyiket, vagy a másikat. A mért értéket tudjuk, de a másik bizonytalan lesz. Az elmélet lehetőséget ad arra, hogy minden lehetséges fizikai állapothoz meghatározható legyen egy valószínűség, amivel egy bizonyos esemény bekövetkezhet. Továbbá, az elv azt is megengedi, hogy ezen lehetőségek, mindegyike bekövetkezzen. Ilyenkor létrejön egy-egy különálló univerzum. Az egyikben az esemény bekövetkezik, míg a másik univerzumban más esemény alakul ki. Ez így folytatódik tovább minden esetben, amikor választási lehetőség van. Szemléltetve a dógot. Szegény univerzum előtt van egy útkereszteződés. GPS-el nem rendelkezik. Úgy dönt, az egyik univerzum a jobb oldali utat választja, a másik univerzum a bal oldali utat. Ha már kereszteződés, akkor lehet menni egyenesen is. Vagyis megvalósul mindegyik lehetőség. Számunkra, csak egy valósul meg, hiszen Mi valamelyik univerzumban csücsültünk. Józan paraszti ésszel élve. Vagy úgy lesz valami, - vagy nem? De valami, valahogy megtörténik. -.appa.
