2022-10-30
Egész héten jártam dagonyára, meg dögönyre. Azt hittem többet javul a vállam. Egy hete olyan nyomoronc idő van, hogy semmi kedvem sem volt ahhoz, hogy horgászni menjek. Egy nap elmentem felderíteni a vasút melletti árkot. Alig van benne víz (40 centi). Az apró kárász eszik benne. Olajos halnak jó lenne, de ebbe a nyirkos nyálkás időben nem volt kedvem kimenni. A múltkor megnéztem az őrházi csatornát. Pénteken ki is mentem. Persze nem olyan, mint messziről. 45 fokos a rézsű. Térd felettiig érőfű nő rajta. Benne a kotráskor kiszedett kő, és a nád darabok. Így legalább, mind a két nadrágszáram sáros lett (nem a horgász nadrágban mentem). Mikor mentem le, akkor a part szélről, kiindult egy csuka. Később kétszer volt olyan rányúlás féle, de nem is tudtam reagálni rá. Állítólag, az ilyen finomkodókapásokat a pilicka botokkal meg lehet fogni. Én nem vettem olyat. Van itt annyi cucc, hogy boltot lehetne nyitni. Végül odaszakadtam. Egy agyon harapdált twister volt. Kedveltem. Láttam hol van, hazamentem a gereblyéért. Egy vízen fekvő gyökeresedő nádszál volt a fogva tartója. Ezt egyszerűen képtelenség letépni. Ha, átmegy az ember a túlpartra, akkor pillanatok alatt eltörik, és marad a vízben. Ez is így járt, de szerencsére láttam hol süllyedt el hínárnál, és második dobásra kiszedtem, a múzeumba való twistert. A helyett, hogy hazamentem volna sörözni, kimentem a Balázs-érre. Senki sem volt kinn. Dobáltam, minden eredmény nélkül. Mintha lett volna rányúlás, de nem volt időm reagálni rá. Vagy nagyon lelassultam. Átmentem az északi ágra. Ott is voltak, apró libbentések. Ahogy mentem, több helyen ment ki a partszélről a csuka. Előttem, olyan 5-6 méterről. A víz kb. 50 centi mély. Ez, már igazából sekély. :) Kipróbáltam, hogy a szákot letettem a földre, úgy, hogy olyan 30 centiről elengedtem a nyelet. A partszélét néztem. Erre a minimális zörgésre, két helyen búrványlott a víz. Vagyis, 15 méteren belül két csuka lapul a partszélén, és egy akasztást nem tudtam elérni. Nehezítette a dolgot, hogy sok a vízen, a falevél. A könnyű csalik szedték össze. Feladtam. Akkor jött Karcsi, és az unokája. A vasút mentén voltak. Sok apró kárászt fogtak. A kissrác fogott 5 db. tenyérnyit. Karcsi mondta, hogy kétszer volt kárászozni ezen a részen. Kapás sem volt, de mutatta, hogy melyik sás csomónál mekkora rablás volt. Gondolom ezért, kérdezte a múltkor, - hogy itt lehetne e kishallal csukát fogni? Én gondoltam. Ma délelőtt, a régi temetőtől kiugrottunk az egyházerdői megállóhoz. Nem volt ott senki. Délután kinéztünk. A réten látszott kocsi nyom. Lehet voltak kinn Karcsiék. Átmentünk a Nyugatira. Sehol egy lélek, de látszottak túrások. Egy kis Toyota parkolt a hídon. Ketten sétáltak befelé. Lehet hecsedlit szedtek. Elindultunk a Balázs-érre. Sehol senki. Kimentünk a polgári hídhoz. Ott sem volt senki. Mikor odaértünk, az első helynél szép rablás volt. Elsétáltunk a stégig. A csónak szárazon van. Jánost felhívtam. Mondta ki akarja húzni, majd szól. Végre elhitte, hogy a lyukat kintről kell befelé eltömíteni. Belenyugodtam. Majd szól, mikor ki kell cibálni. Érdekes módon, a vizeknek partjain melegebb volt, mint a lakótelepen. Lehet, igaza van Attilának, hogy a sok rothadó növény emeli a környezete hőfokát. Ha, így marad az idő, holnap kinézünk. -.appa.