appasztorik

Akarmi, mint egy szatócs bót

A „Ki, szürkületféle” margójára

2024. március 18. 08:01 - appasztorik

Igaz, hogy a legkevésbé olvasott költők egyike vagyok, de azért érkeztek vélemények, amelyek közül párat, az alábbiakban olvashattok.

  • Nekem nagyon tetszik a versed, afféle aprócska, de nagyon eltalált látlelet.
  • Szomorún sokatmondóak...
  • a mindennapjait kannás borral szentesítheti a sors kezeltje, fuvarosa, nem is lényeges fő a birkahús…
  • Érdeklődve olvastam versedet. Igaz sorok!!
  • Borongós sors-versedet olvasva, magam is érzem, jó lenne egy kannás bor az asztalra! Nagyszerű gondolatsor!
  • Kifejező, különlegesen beszédes szerkezetű vers…                                                                                       „Ha a hazugsághoz igazság nem társul.                                                                                                               Az ember előbb-utóbb csak belefásul.”

Nem kell ezt fokozni, így van, sajnos.
Velős korrajz, elgondolkoztató vers.
Jó a párhuzam a szürkület és a kannás bor között.

  • Valahogyan én is így látom a dolgokat !!
  • Remek észrevétel, fásulunk, fásulunk.
  • Akárhogyan, de valahogyan
    beleszürkülünk létünkbe!
    Remek gondolataid szívvel olvastam!
  • „Ha a hazugsághoz igazság nem társul.
    Az ember előbb-utóbb csak belefásul.”
    Ragyogó két sorba szőtt igazság ez…
    Kiváló ábrázolása elfásuló világunknak.
    Én inkább a fürdőző madarakban gyönyörködöm, (főoldali új versem).....megnyugvást ad a természet.
  • Befásultság. Elzárkózás. Sajnos ez van. Pazar társadalomrajz.
    Harcolnunk kell a befásulás ellen. Tollal, ecsettel, játékokkal. :)
  • Egyetértek az előbbi véleménnyel: pontos és remek társadalomkritikát írtál.
    Kicsit lemondó, de igaz társadalomkritika…
  • Fanyar, de a mélyben bölcsesség rejtekezik…
  • A kannás bor már nem menő. Gratulálok…
  • Erre közvetlenül válaszoltam: Köszönöm hozzáfűzésed. Tudom, hogy nincs kannás bor. Arra az ötliteres üveges bora gondoltam, ami alig drágább, mintha az üvegeszközök boltjában vennék egy ötliteres palackot. Sajnos, ezt nem tudtam megfogalmazni. Ezért fordultam, az elcsépelt „kannás bor” megjelöléshez. Elnézést kérek érte. Akkor jó ötletnek tűnt, de nem gondoltam végig. Így alakult. Sajnálom.
  • Remek látlelet.
  • …lehet, ránk fér majd az a kis vigasztaló... Nem is tudom, mosolyogjak-e, vagy szomorkodjak életízű merengéseden, de lassan tényleg belefásul a világ is a szürkületbe. Szeretettel olvastalak…

 

Kedves Társaim a Poeton!
Köszönöm, hogy olvastátok versemet, hogy véleményetek volt róla. Azt gondolom elég szomorú, hogy Ti költők is úgy látjátok, miszerint az emberek társadalmi kapcsolataiban romlott a helyzet. Belefásulnak, belefásulunk a mindennapok zűrzavarába. Úgy érezhetjük, - legalábbis Én - egyre inkább tehetetlenek vagyunk. Sodor a sors, és Én sodródom vele. -.appa. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://appasztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr6118356505

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása