Arra gondoltam, hogy régen tettem fel verset. Az is kell. Maradjon meg a szatócs bót jelleg. Olvassátok szeretettel.

Ki, szürkületféle

Előítélet:

Unottan éli meg mindennapjait,

lapozgatva sorskönyvének lapjait.

Vigyáz. Soha senkit meg nem bántana.

Jámbor birkaként tekint a világra.

Felvetés:

Ha, a hazugsághoz, igazság nem társul.

Az ember, előbb-utóbb, csak belefásul.

A jövő?

Kérdéses. Vajon Mi, mikor kerülünk sorra?

Mindegy! Csak jusson, vigasztaló kannás borra. 

-’23.08.19.                           -.appa.