- Az úgy vót, hogy Bujusz házmester komp-országozása után kíváncsi lettem, - Ki kezdte? Ennek a kérdésnek a tisztázása megkezdődik a bölcsis időszakban, és lám tart komolynak mondott felnőtt korunkig. Az előugró cikk azzal kezdi: „A hazafiság a gazemberek utolsó mentsvára”. Ezt biztos nem a nagytiszteletű Bujusz mondhatta. Ő, az egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb hazafi. Az idézett rész, egy 18. századi angol mondás. Tudjuk, nem minden esetben van így, de ebben az esetben igen, amikor a frusztrált, helyi vagy országos elitekből kiszorult társadalmi csoportok érdekeiket a nacionalizmus saját orcájukra formált alakja mögé rejtve, a nemzeti gondolat sötét oldalát felhasználva, a gyűlölet és demagógia fegyverével élve kezdték el „végső harcukat” a zsákmány felosztása érdekében. Ez a szépen összetett mondat sem vall Bujuszra. Ilyen hosszú értelmezhető mondatot sem szokott mondani. Az értekezés úgy folytatódott, - hogy ne sokat cifrázzuk: a torzulásos nemzetképek a nemzeti maffiaharcok ideológiai eszközei. Ennél a kitételnél is fogadni mertem volna, hogy ez nem Lackó mondása. Ő nem szívesen mutatna rá, arra az egyszerű képre, hogy kicsiny hazánkban, nagy maffia harcok vannak. A maffiaharc bizonyításához elég meghallgatni a Shushine rádió interjúját, amit Bige Lászlóval készített.
- Ez, valahol a régmúltban fogalmazódott meg, hisz azzal folytatódik: az elszegényedő nemesség sokszor magyarságára hivatkozva próbált jól fizető hivatalokat szerezni, az elszegényedő parasztság egy részének szemét szúrta a gyarapodó tót vagy sváb nemzetiség, a háttérbe szoruló történelmi egyházak pedig az „istentelen, nemzetidegen, liberális” zsidót ostorozva próbáltak hatalmi pozícióikba visszatérni. (Jegyzem meg, mára az egyházak csúcs pozícióban vannak. Amire szemet vetnek, azt kérni kell és megadatik). E régi korból származtathatjuk a mai a modern kor antiszemitizmusát kielégítő, újrahasznosítható szófordulatokat, amelyek a környezettudatos politikai gondolkodás jegyében, kis hazánkban a jobbszélen ma is szívesen használatosak.
- A szerző rámutat, hogy az 1870-es évektől az antiszemitizmus megerősödött. Országos antiszemita párt alakult, majd bekövetkezett a koholt tiszaeszlári vérvádper. Ez időben lett divatos, a hatalmi harc eszközeként, a tudatosan gerjesztett etnikai konfliktusok.
- Ady egyik esszéjében a nacionalizmust, mint a klerikalizmus álarcát mutatta be. A nemzeti gondolat, ekkor válik a haladás elleni halálos fegyverré. Figyeljétek! - mit mond Bandi.
- „Tehát újból Európa ellen mentek, lovas magyarok? Az Időre röhögtök, miért legyen másként, mint Szvatopluk után: szent Ázsia nevében törtetni fogtok előre (…) Mi, fanyar igricek, azonban kiáltunk még egyet hozzátok. Omlásra készülő vérünket az egekig kiabáltatjuk föl: mit tettetek velünk? Mi komolyan vettük az Időt, mi 1896-ban komolyan 1896-ot írtunk, ti nem, ti csak 896-ot éreztetek akkor is. Meghurcolt benneteket ezer esztendő, át- és átitatta véreteket kun vérrel, tatár vérrel, szláv vérrel, örmény vérrel, görög vérrel, germán vérrel, oláh vérrel. Hoppá. Jut eszembe, a tiszta magyar vér. -.appa.
