Ezek is régi történetek. Ezek a felvetések Becker Andrástól származnak. Ő volt az, aki elsőként piszkálta meg az Elios-ügyet. Ki emlékszik már arra? A kedvenc vő cége volt. Uniós pénzeken világosságot teremtett. Már amennyire? Mikor kiderültek a turpisságok, akkor az állam visszafizette az uniónak a pénzt. Az uniós vizsgálat leállt. A világítás akkor is tökéletlen volt, - de kit érdekelt. Ja! Becker András külföldön kamion sofőr. Hát, naja. Nem egy megélhetés oknyomozó újságírónak lenni. De, nem lehet egy szavunk se. Putyin meg Fico, a neki nem tetszőket eltétette láb alól. Itt még nem tartunk.

• Olvasom, hogy Orbán 1989. júniusi, első nagy nyilvános beszédében jött rá, hogy ez a taktika működik. Akkor Nagy Imre újratemetésén szólalt fel a Hősök terén úgy, hogy szinte senki sem ismerte őt. Magabiztosan beszélt arról, hogy a magyar fiatal generációnak nem kell "hálásnak lennie a párt- és állami vezetőknek" és kijelentette: "Ha nem tévesztjük szem elől ’56 eszméit, olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről". Mondta ezt akkor, amikor tudván tudta, hogy ezek a tárgyalások már megtörténtek. Ezzel csak azt akarom megmutatni, hogy akkor is egy hazudozó volt. Hazudozással kezdte politikai karrierjét (és ezt, még tudta fokozni). Még-hogy: a magyar fiatal generációnak nem kell „hálásnak lennie a párt- és állami vezetőknek”. Ugyan már. Az addigi rendszernek köszönhették, hogy tanulhattak. Jól működő iskolákban! – ezt úgy mellékesen tettem hozzá. Az ő hatalomra jutásuk óta romlott az oktatás színvonala. Nem véletlen, hogy a mostani nacsalnikok gyerekei nem a közoktatás emlőin nevelkednek.
• Egy érdekes, ám igaz megállapítást olvastam. Orbán szándékosan provokál, nem véletlenül. Ez fontos része habitusának, politikai stílusának. Mindég harcol. Mindég küzd, nem keresi a kompromisszumot. Mindég támad, sosem védekezik. Ami talán, a legrosszabb. Igyekszik (és sikerrel) felfordulást teremteni, a nyugalom helyett.
• Orbán 1998-ban megnyerte a választásokat. Polarizálta a magyar társadalmat. Provokatív nemzeti hangnemre váltott, ami kiváltotta az Európai Unió vezetésének nem tetszését. Négy év múlva elvesztette a választást. Egyes vélemények szerint, akkor határozta el, hogy gazember lesz. E persze vélekedés. Ki tudhatja, - mi játszódott le benne? Kétségtelen, hogy első időktől fogva hatalom éhes volt. Ez már az Antall-Orbán paktumból is látszott. A parlamentben belefért, hogy „a miniszterelnök úr hazudik”! (Mekkora bírságot szabna ki e miatt Bujusz házigazda?) Ideg- és elmeorvos ismerősöm szerint, a politikai munkásokat is alkalmassági vizsgálatnak kellene alávetni, mint minden más munkakörben lévő dolgozót. Megnyilvánulásaik szerint sok köztük a cezaromániás. Mondjuk Viktor ezt sokáig alacsony jövedelmével, és vagyon bevallásaival álcázta. Mennyit ér egy ilyen vizsgálat? Egy fiatalember rendőr szeretett volna lenni. Minden jó volt a felvételin, még sem vették fel. A pszichológián elbukott. Hajlamos a korrumpálódásra. Pszichológushoz fordult. A következő évben sikeres felvételit tett. Sikeresen elvégezte az iskolát. Egy ötévnyi szolgálat után börtönbe került, korrupciós ügy miatt. Vagyis megtanulta a helyes válaszokat, de a hajlama megmaradt. Az életben nem alkalmazta, amit a felvételin tudott. -.appa.