- Ötletszerűen megnyitottam megint valamelyik mappát. Egyet a nagyon sok közül. Eltöprengek rajta, - miért is nem írtam ebből semmit? A válasz egyszerű. Akkor találtam érdekesebb megírni valót. Vagy-csak szimplán lusta voltam gondolkodni rajta. De, most!
- A Hunga Tonga-Hunga Ha’apai vulkán a tengerfenekén tört ki. A robbanás ereje felért 200 atombombáéval. Ez az iszonyatos energia kárba vész az emberiség szempontjából. Sőt! Nagy károkat okozott. A kitörés által okozott cunami a csendes-óceáni királyságban házakat pusztított el! Még a tenger fenekén húzódó kommunikációs kábelek is károsodtak. Emiatt Tonga hetekre el lett zárva Tonga a külvilágtól. Ez a mentési munkálatokat is nehezítette. Nehezítette a segítség nyújtás szervezését is.
- Természetesen, az ilyen események vizsgálatára is szakosodtak tudósok. Az új-zélandi víz- és légköri kutatásokat folytató intézet részletes tanulmánya szerint a vulkánkitörés csaknem tíz köbkilométernyi anyagot lőtt ki a légkörbe. A vulkáni törmelék és hamu, több mint 40 kilométer magasra került fel a légkörbe. Kevin Mackay tengergeológus szerint a kitörés rekordmagasságot ért el. Ez, az első olyan vulkán kitörés, aminek a törmelékei elérték a mezoszférát. Ez a felszíntől 50-80 km-ig terjed.
- A jutott eszembe hajjátok! Mit csinál egy ilyen tengergeológus? - mikor nyugalom van a tengerfenéken. Drukkol? – Istenem történjen már valami. Itt állok munka nélkül. Honnan tudja, hogy ilyen még nem volt? Ki tudja mik történtek, Földünk történetében? Lehet Kevin nem is így mondta, csak a hírszerkesztőknek így ütősebb volt az esemény.
- Napjaink társadalmáról jutnak eszembe a következők: „Az emberek általában hozzá vannak kötve a múltjukhoz, és foglyai maradnak a fiatalosság illúziójának. Öregnek lenni rendkívül népszerűtlen dolog. Úgy tűnik, nem veszik figyelembe, hogy ha valaki nem tud megöregedni, az éppoly ostobaság, mintha nem tudná kinőni a gyerekcipőit. Egy harmincéves ember, aki még infantilis, természetesen sajnálatra méltó, de egy fiatalos hetvenévesre azt mondják, hát nem elbűvölő? Pedig mindkettő perverz, ízléstelen dolog, pszichológiai természetellenesség. Az a fiatal, aki nem küzd, és nem győz, elmulasztja fiatalsága javát, az öreg pedig, aki nem tud figyelni a hegycsúcsokról a völgyekbe csordogáló patakok titkára, esztelen, valóságos szellemi múmia, nem egyéb, mint megdermedt múlt. Kívül marad a saját életén, géphez hasonlóan ismétli önmagát, amíg egészen elcsépeltté válik. Micsoda kultúra az, amely ilyen árnyalatokra tart igényt!”
- A fentieket Jung mondta. De, nem igaza van? -.appa.
