- honnan veszi a statisztikai hivatal az adatait, meg a bátorságot, hogy azt mondja, ma pedagógus hiány van Magyarországon. Hát hallottatok már ilyet. Ne az iskolákat kérdezzék! Kérdezzétek meg a kormányt. Az megmondja. Nekik nem hiányzik egy se. Rebellis, engedetlen bagázs. Kinek hiányoznak? Hát a kormánynak nem, az biztos. Most is. Szeptember végéig eldől, hányan írják alá az új munkaszerződést. Csak úgy eszembe jutott. Ha nem írják alá a szerződést, - akkor lesz pedagógus hiány? Az a baj, hogy nem akarnak dógozni. A pénzt meg keveslik. Milyen példát mutatnak ezek?
- A kormánynak van szóvivője. A kimondja a tutit. A minap mondta a szép nevű szóvivő asszonka, hogy a termékfigyelőnek köszönhetően 52%-al csökkent az élelmiszer termékek ára. No, drága barátaim! Ez eredmény. Erre büszkék lehetünk. Kár, hogy ez valami virtuális világban valósult meg. A vad Keleten, ezt nem tapasztaljuk.
- De hagyom is hajjátok, a napi politikát. Mindég, minden arra megy ki, hogy lejárassák a kormányt. Nem annak örülnek, hogy mi, mindent megtesz, a kormány az összmagyarságért. Kicsinyes egyéni érdekek vezérlik az elégedetlenkedőket. Pfuj! – nem tudnak nemzetben gondolkodni. Csak a saját boldogulás.
- Régen nem írtam, a legfőméltóságosabb házelnökükről. Találtam tőle egy nagyon logikus okfejtést. Szépen tagoltan fejtette ki, hogy mindenki megértse. Még hogy Magyarországon nem érvényesülnek a demokratikus elvek. Sajtószabadság, meg Ki tudja, mi mindent elvárnak egy ilyen kis országtól.
- Asszonta Bujusz. Több országban nincs alkotmánybíróság, mondhatnánk, hogy a régi demokráciákban nincs alkotmánybíróság. Ez egy második világháború utáni találmány, a Weimari Németország bukásának tanúságának levonása bizonyos szempontból: magyarán szólva, a népben nem szabad megbízni. Az elitnek az a bizalmatlansága tükröződik benne, hogy ha véletlenül a böszme nép szobafestőket, meg mindenféle gyöttmentet választ meg többségbe, akkor legyen már valaki, aki azt mondja, nono. Erre épül az alkotmánybíróság meg a jogállamiság logikája.
- Abban igaza van. A népre nem kell bízni semmit. Reájuk van bízva, hogy fizessék az adót. Na, azt meg vonakodva teszik. Állandóan pénzt várnak az államtól. Pedig a kormány osztja rendületlenül. Még többet is, mint ami van. Mit nem lehet azon megérteni, hogy nem jut mindenkinek. Lassan már a nertársaknak sem jut.
- Amit most előszedek, az már volt, de annyira közvetlen és baráti, már-már bájos (,mint Bujusz maga), hogy ismét közreadom. A fékek és egyensúlyok rendszerét értelmezte, a maga móggyán: A fékek és egyensúlyok rendszere, én nem tudom, önök mit tanulnak, de az egy hülyeség, azt felejtsék el, annak semmi köze se jogállamhoz, se demokráciához (...) az a baj, hogy egyesek komolyan veszik, hogy fékezni kell a demokratikus akaratkinyilvánítás eredményeképpen létrejött kormányt. És úgy gondolják, hogy az a demokrácia, ha a küllők közé állandóan bedugják a botot.
- Szóval, ha dugni akarjátok a bototokat, akkor semmiképpen se a küllők közé dugjátok. A kormány küllői ledarálják. -.appa.
