- Mi az általános oskolában úgy tanultuk, és így is maradt meg bennem, hogy az ember leigázta a természetet. Ezt úgy értsétek, hogy büszkék voltunk rá. Az emberiség nagy vívmányának számított. Vasgyártásunk volt Sztálinvárosban. Dunapentele volt 1951-ig. 1961-ig Sztálinváros, onnan Dunaújváros. Nem lehetetlen, hogy innen ered a Tiszaújváros név. Lenin mégiscsak harcos társa volt Sztálinnak. Na, ezt elmesélem. Pestről, tele kisbusszal jöttünk haza Vasváriba. Én a leghátsó sorban ültem. Itt ült egy, pesti titkárnő, és az amerikai úr. Akkor már ICN dolgozók voltunk. Az amerikait vittük az Olefin hotelbe. Ott foglaltak neki szállást. Gondolom reggel érte jött a gyári kocsi. Mikor elértük a helység névtáblát, összeszedve angol, nyelvi műveltségemet, azt mondtam: itiz tisza nujork. A fickó nézett rám, mint borjú a városkapura. A titkárnő viszont elkezdett nevetni. Akkor őt nézte. A titkárnő elkezdett magyarázni. Erre a fószer is nevetett. Felém fordult és mondta: itsz gud, tiszanujork. Gud. Szóval, még akkor is igáztuk a természetet, pedig megtörtént a rendszerváltás. Olyan nagyjóság nem következett be. Az első hírekben még dollárban kaptuk a fizetést. Nem lett belőle semmi. Lehet a vezérigazgató abban kapta. Nem jártam utána. Lényegtelen is.
- Majd elfelejtettem. Volt vasgyártásunk Diósgyőrben is. Ózd-Salgótarján, és Csepel is foglalkozott ilyesmivel. Ezektől persze nem valósult meg a magyar álom. Nem lettünk a vas, - és acél országa. Annyi biztos, a Mi ország vezetőink mindég mertek nagyot álmodni. A mai napig álomba ringatnak Minket. Felébredvén megtapasztaljuk, a fejünk a bilibe lóg.
- Úgy hírdettük, leigáztuk a természetet. Az ember a saját természetét nem tudta leigázni. Győztünk! Jött a nagy demokrácia. A baj az volt, hogy egy rakás társadalmi szükségszerűség jelentkezett be. A nép egyszerű gyermekei, ahogy gyerekkoromban mondták, újra alávetettek lettek. És nyugodtan mondhatom az óta is. Így megy ez a végtelenségig. Mostanra a hatalmi erőviszonyok nem személytelen működnek, de ugyanúgy automatizmusok irányítják. A megfelelni akarás automatizmusa. Jól felépített információs hálózatok nyomatják a fejünkbe az okosságokat, és közvetítésükkel érvényesítik akaratukat. Az egyszerű halandó számára láthatatlanul történnek a dolgok. Miközben zeng a sikertörténet, azt érzi valamiért, az átlag alatti magyar, hogy számára egyre szarabb lett. Ne töprengjetek, - mitől van? Attól, hogy tényleg szarabb.
- Nehogy elmongyátok mán Orbán Viktornak. Rosszul esne neki. Olyan kis mimóza lelkületű. Komolyan ne vegyétek mán. Csak vicceltem. Tudja, hiszen ő irányítja a dolgokat.
- Mondok még valamit, a környezet kímélésével kapcsolatban. Úgy van megalkotva minden, hogy mostanra már, nem áll módunkban többé, hogy ellenőrizzük és befolyásoljuk a rendszer működését. Nincs is aki, tegye. Itthon meg főleg. Ellenzék nincs, az egyszerű embert kiröhögik. Igazából nem a közöny, és nem is a kényelem a magyarázat. Az döbbenetes, hogy a bankárok és a politikusok Föld szerte behódoltak. Tehetetlenek vagyunk velük szemben. Nemcsak Ránk, de magukra is szabadították, az ökológiai katasztrófát. Őket nem érinti a dolog, erről meg vannak győződve. Ők ott lesznek a túlélők között. Az emberiség túl nagy létszámú. Ennyi emberre nincs szükség. Elegendő annyi ember, aki eltartja őket. Nincs, aki szembe menne, ezzel a narratívával. Hát nem szomorú? Abban reménykednek, akkor helyet kapnak a túlélők közt.
- A hiteles tájékozódás és tényleges politikai cselekvés eszközei megszűntek. A tömegek örömmel kapnak a leegyszerűsítő magyarázatok és összeesküvés-elméletek után. Lám, Én is bedobtam, a létszámcsökkentést. Aki jártas a pszichológiában, a piárban, azok felmérik, - mi frusztrálja az embereket? Onnantól aztán könnyedén terelgetik őket az álidentitás felé. Belebeszélik az emberekbe, Nektek erre van szükségetek. Ezek vagytok Ti. Ezt kell tennetek. Aki magyar velünk tart! Minek sorolgatom? – ezt éljük meg naponta. Fantom-ellenséget gyártanak Nekünk. Megosztanak, gyűlöletet szítanak közöttünk. Mindegy, jobb- vagy baloldalinak mondott politikusok teszik ezt velünk. -.appa.
