appasztorik

Akarmi, mint egy szatócs bót

Május egy margójára   83/2024 (V.07.) töprengés

2024. május 07. 07:01 - appasztorik

  • Még, csak visszatérek a „munkásosztály” (régen így mondták) nagy ünnepéhez. Persze ünnepeltek, azok is, akik nem végeztek effektív fizikai tevékenységet. Sőt a főnökség vonult az egysége élén. Megengedő természetem lévén, asszondom, hagy vonuljanak a dolgozók is. De! – mi a dolgozó? Ki számít annak? A besorolás szerint szinte mindenki. Alárendelt, alkalmazott, beosztott, foglalkoztatott, munkás, munkavállaló, szakmunkás, szóval munkaerő. Becsempészik ide a munkatársakat is, pedig az szellemi foglalkozást takar.
  • Nevetséges, amikor politikus azt mondja, „azon dolgozunk”. Ők mesterkednek valamin (a szó pejoratív értelmében), amiből az általuk manipulált, irányított tömegek egyre rosszabb körülmények közé kerülnek. De, mit várhatunk? Föld szerte, nő a brutalitás. Minden politikus azon igyekszik, hogy bebizonyítsa ő is képes több bőrt lenyúzni az általa irányított népről. Korunk a morális hanyatlásé. Mikor is a keletkező feszültségek miatt, a társadalmi, és az emberi kapcsolatok széthullnak. Ez utóbbi négy mondat miatt vannak a gondjaink. Persze igazából egy dolog miatt. Nem zavarjuk el, a mézes-mázos, minden hájjal (piárral) megkent népnyúzó gazembereket.
  • Említettem a május elsejei töprengésemben, hogy a munkán nincs mit ünnepelni. Nem olyan jó az. Lássuk, mi a munka? Szláv eredetű szó: kín, gyötrelem, szenvedés, erőfeszítés, vesződség. Vannak persze mazochista hajlamú emberek, akik örömüket lelik a munkában. A munka nem tesz nemessé. A munka beteggé tesz, testileg és lelkileg egyaránt. Adódik ez abból, hogy túlhajszolják az embereket. Dolgozz többet, és többet fogsz keresni. Ez persze nem igaz, mert egyre több pénzt vonnak el a munkástól. Két francia, azt mondja (Gilles Deleuze filozófus, és Felix Guattari pszichoanalitikus is volt), hogy a skizofrénia a kapitalizmus mellékhatása. Egyet értek velük abban, hogy a testi-lelki túlhajszolás megbetegíti az embert. Adódik ez abból, hogy a kapitalizmus elvesztette, a kezdeti időkben kifejtett jótékony hatását a társadalmakra. Ebből a szempontból igaza van a WEF elnökének (Schwab) Svábnak, hogy a kapitalizmus megújításra szorul. De, nem hiszem, hogy a kínai kommunizmus a megoldás. Az kétségtelen, hogy a legkoncentráltabb hatalom Kínában van. Észak-Koreában is, de nem rendelkezik olyan gazdasági erővel, mint Kína.
  • Még egy dolog, ami nem tekinthető mellékesnek. Tényként könyvelhetjük el azt is, hogy a munka beteggé teszi az embert. Nem tesz semmit. A Föld lakossága túlszaporodott. Több mint 8 milliárdan vagyunk. Nem számít az ember veszteség. A Földet irányító hatalom tervei közt, amúgy is szerepel a létszám csökkentése. Gondoljatok bele. Mikor születtem 1952-ben a Föld lakossága alig haladta meg a 2,5 milliárdot. 1976-ban, fiam születésekor alig haladta meg a 4 milliárdot. 1981-ben, mikor leánykám született 4,5 milliárdnál többen éltünk a Földön. Jelenleg olyan sokan vagyunk, hogy a bolygó megpróbál betegségekkel küzdeni a további túlnépesedés ellen. Bizonyára besegít ebbe az emberi tevékenység is. -.appa. 
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://appasztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr518398325

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása