- Úgy írom már, ahogy Mi bennszülöttek mondtuk. Anyai nagyapám ott volt katona. Ő még úgy mondta: Saújhely. Gyerekkoromban a kaszárnya épülete még meg volt. Az lett a TEFU központja. A reggeli vonatra várva nézegettem, hogy indulnak a Zillek. Olyan is volt, hogy Patakig nagyvonattal mentünk, ott átszálltunk. Az állomás épület két oldalán voltak a vasúti megállók. A kisvasúté, a város felől. Ott volt a tanítóképző parkja. Hazafelé is jöttünk úgy, hogy Patakon átszálltunk a nagyvonatra. Olyankor ittunk a restiben egy málnát. Sűrű, sötét bordó folyadék volt. Csapoltak bele szódát. Megkavarták, és lehetett inni. A pataki restinek, az újhelivel ellentétben nem volt étterme. Ha volt is, akkor oda sosem mentünk be.
- Nem tudom miért volt ez az átszállásosdi. Lehet a nagyállomás közelebb volt. A focipálya mellett, a Batthnyány utcán végig menve Fel lehetet menni a vasúti töltésre. Minek volt a töltés? A vasútvonal megmaradt. A Csehszlovák oldalon lehetett menni Csap, meg Záhony felé. Emlékeim szerint, gyerekkoromban is száguldoztak ott villamos meghajtású szerelvények. Teherszerelvények érkeztek Újhelybe. Vasérc, koksz, és pirit. Örültünk, ha az utóbbi ércből találtunk, ami a vagonokból lehullott. Ja. Lehetett vonattal átmenni Slovenské Nové Mestora. Ez a település Újhely része volt, csak a háború után Csehszlovákia része lett. Voltak, akik Kisújhelynek hívták.
- A 37-es főúttal párhuzamosan ment Végardóig a kisvasút. A Bodrog parton feltört a gyógyvíz. A TSz deszkákból medencét csinált. A partján bodegákat, amiben öltözni lehetett. Elég sokat kellett gyalogolni a Bodrog partig. Később felvezették a vizet a megálló közelébe. A strand büféjében lehetett Hüsit kapni. Ez egy sárgaszínű savanykás üdítő volt. Gondolom, víz, színezék, foszforsav, meg citromsav. Szerettük. Drága volt, egy forint nyolcvan volt egy üveggel. Később vikkendházak sokasága épült oda. Az óta, Patakhoz csatolták területileg. Na, igen. Mikor Patakot mondok, az Sárospatakot jelent. Na, ezt is tudjátok.
- A kisvasút a Bodrogközbe ment. Nagyapámék Kenézlőn laktak. Elágazásnál, ment egy másik ág Zemplénagárdra. Én többnyire Kenézlőn nyaraltam. Párszor Gáván is. Nyaraltam? Ez volt akkoriban, az ott alvós tábor. Elfértem ott az unokatestvéreimmel.
- Nagyapámék előtt tiszta, sötétkék sulc (schultz) volt, amikor vasárnap mentek a templomba. Mondhatnám, ünneplő kötény. Érdekes, a fiatalok, nagybátyámék nem hordtak sulcot.
- Az árvízkor az emberek, mármint a férfiak csónakokkal mentek, hogy segítsenek, ha kell. Apámék csónakját kezdte elsodorni a víz. Kapaszkodtak Kocsisék kerítésébe, de nem bírták megtartani a víz erejével szemben. Kiszálltak, és tolták a csónakot. Ez ott volt valahol, ahol szemben vezetett be a híd a cigánytelepre. -.appa.
