- Az úgy van, hogy esténként kilenckor olyan álmos vagyok, hogy muszáj lefeküdnöm, aludni. Tegnap még éjfél előtt felébredtem. Ezen meglepődtem, hogy lehetek ennyire friss. Na, majd visszaalszom. Hát nem. Olvasgatni kezdtem. Akkor majd jól elálmosodom oszt annyi. De nem! A kvantummechanikáról olvasgattam. Mi mindent köszönhet neki az emberiség. Einstein nem tudta elfogadni. Tudjuk, a relativitáselméletnek is sokat köszönhetünk. Ott van mindjárt, a GPS, és a műholdjai. Akkor már mondhatjuk, a műholdas tévéadásokat is. Egy órányi olvasgatás után letetem a könyvet. Villanyoltás.
- Az említett témákon töprengve, egy fontos tanulságot leszűrtem, amiből lett egy appai lárma. „Az általános relativitáselmélet, a köznapi életben is érvényes. Egy beszélgetés, vagy vita esetén, mikor az, egy bizonyos szint alatt van, az idő nagyon lassan telik. Egy érdekes téma esetén repül az idő.” Ilyenkor, az elméből jönnek elő a gondolatok. Tudott dolog, hogy egy nagy tömegközépponthoz közel kerülve lassabban telik az idő. Vélem, ilyenkor máshonnan kerülnek felszínre a gondolatok. Ekkor mondhatják az illetőre, - de seggfej. Aztán csak elaludtam.
- Reggel böngésztem a régi jegyzeteket. Akkor láttam, hogy Nata verse alá, mit írtam. Olybá tűnik, mintha azt mondanám. Elkésni sohasem késő. Azt is gondolom, az utánérző, után cselekedetek, pótcselekvések. Nem vitatva ezzel, hogy arra is szükség van.
- Aztán megláttam a következő hírt, amiről egyébként már írtam. A felcsúti gömböcről szólt. Ez a firenzei kép ugrott be, amikor kérték a kismalacot, hogy engedje be a tüntetőket. A kismalac észnél volt, és nem engedte be a gonosz farkasokat. Leszállt a honvédségi gép, és akkor nyilatkozta, mindegy, hogy Ki. Egy Olasz. „Azért jött Firenzébe, mert itt van Róza nevű lánya, aki épp Erasmus programmal a második félévet tölti az egyetemen (olaszul nem tud annak ellenére, hogy intéztek neki papírt). Állítólag nem rossz a Ponte Vecchióhoz közel bérelt lakás, bár egyetértek: nem könnyű ott parkolni”. Mit akartam Én ezzel, a hírrel?
- Aztán feljegyeztem az alábbi mondatot. A Kossuth díj a magyar kultúra művelésének, és ápolásának elismeréséért járó legmagasabb magyar állami kitüntetés.
- Emlékeztek ugye, hogy Nagy Feró részesült ebben a díjban. Nem tudom miért? Számomra ő, hazai előadók közül a legunszimpatikusabb. Direkt kerültem a művész, és az énekes szavakat. Előadóként fellép, az kétségtelen. Jól adja el magát. A múltkor hallottam, hogy egy műsorban szájról olvasta le a szavakat, mert nem hallott semmit sem. Pedig az nem egyszerű. Mégiscsak zseni az ürge. Erre emlékszem miért írtam le, az ominózus mondatot. Zalatnay Sarolta bejelentkezett erre a díjra. Egy interjúban, állítólag azt nyilatkozta, hogy tett már ő le annyit az asztalra, hogy megérdemelne egy Kossuth díjat. Szerintem nem, de teszem hozzá gyorsan, Én nem vagyok a jelölő bizottságban.
- Az előbbitől függetlenül, nem ő Nálam a legunszimpatikusabb hazai énekesnő. Bizony nem, hanem Tóth Gabi. A külföldiek közül Rúzsa Magdi. Igaz, az óta már honosítottuk, hogy megnyerte a harmadik Megasztárt. -.appa.
