- A múltkoriban több, Margónak írt levélben érintettem a mesterséges intelligencia kérdését. Féljünk tőle? - vagy ne féljünk. Tartsuk e magunk a közmondáshoz? – miszerint, jobb félni, mint megijedni. Nem nagyon tudom értelmezni ezt a mondatot. Részemről, nem szeretek ugyan megijedni, de félni sem. Nem is nagyon elemezgettem a dolgot, hogy mit tegyek. Úgy vagyok vele, mint az emberek többsége. Messze van még az. Jó, vannak ezek az automata telefonközpontok, amik kifaggatnak, - mit akarok? Értetlenkedik egy csomót. Ha szerencsém van kapcsol egy ügyintézőt, aki megoldja a problémát. Esetleg nem vagyunk türelmesek, és letesszük. Mindez igaz. Ne feledjük el, hogy az önjáróautókat mesterséges intelligencia irányítja. Erre mondhatjuk, mégiscsak félelmetes. Alig néhány év alatt mivé fejlődött? Mégis jobb lenne félni? Nem kell azért ijedezni. Nem néhány év alatt történt ez a fejlődés. Kétségtelen, mint minden fejlesztésben vannak ugrásszerűen bekövetkező szintek. A MI atyjaként, John McCarthy, amerikai tudóst szokták emlegetni. Ennek legfőbb oka, hogy Ő volt az, aki először használta ezt a kifejezést, még 1955-ben. A kutató, MI alatt az intelligens gépeket, és azok tervezését értette. Hite szerint, ezek a gépek egy napon mindenki számára elérhetőek lesznek. Akkor, naivan úgy gondolták, hogy tíz tudós, két hónap alatt létrehozza egy olyan rendszer alapjait, ami a nyelvet tudja használni, és akár az elvont fogalmakat is képes értelmezni. Az óta megvalósult. Azt tudni kell, hogy a mesterséges intelligencia kutatásába, és fejlesztésébe nyomták ám a dollármilliókat. Meg is lett az eredménye. Egyre jobb gépeket készítettek. Kialakították a technológiát, amelyet egyre tökélesítettek. Az IBM fejlesztette a Deep Blue-t, ami 1997-ben eljutott odáig, hogy élő egyenes adásban sakkpárbajt nyert, a világbajnok Garri Kaszparov ellen. A gép legyőzte az embert. Akkor van alapja ijedezésünknek? Kell félnünk a MI-tól?
- Ha már tudósokról beszéltem. Ahogy fejlődik a technikai civilizáció, egyre több olyasmivel találkozunk, amit nem értünk. Ezek egy részét félelemmel vegyes érzésekkel éljük meg. Felnézve, egy tiszta felhőtlen éjszakán, a csillagos égboltra, picit megborzong az ember. Nem attól, hogy sugárzódik Ránk az űr hidege. Azt, a Föld belsejében játszódó magfizikai folyamatok, és az üvegházhatás ellensúlyozza. Gondoljatok csak bele. Az általunk ismert térrészben, az uralkodó hőmérséklet 2,7 K (cirka −270 °C). Minden szépítés nélkül mondhatjuk, az kurva hideg. Emlegettem az üvegházhatású gázokat. Ez nagy mumus. Rémisztgetnek is vele rendesen. De azt tudni kell, hogy nemcsak Mi, emberek bocsájtunk ki ilyen gázt. Egyrészt magunkból. Másrészt az alkalmazott technológiák által. Az előbb említettem, hogy természetes kibocsájtású üvegházhatású gáz is van. Ilyen gázt, metánt, nagy mennyiségben bocsátanak ki a tehenek. De, ugyanezt tették annak idején, a több százezres bölénycsordák. Akár hatvanmilliónyi bölény legelészett a prérin. Természetesen akkor is voltak tehenek. Igaz, akkor még nem volt nagyüzemi szarvasmarhatartás. Most, összesen kb. 1,5 milliárd szarvasmarha él a Földön. E számnak, duplája szarvatlan marha él a Földön. J És milyen érdekes, az összes szarvasmarha testtömege közel kétszer akkora, mint az emberiség össztömege. Emlékeztetnélek benneteket a Brazil szappanoperákra. Nem véletlen, hogy nagy létszámú csordákat mutattak benne. Ott él 200 millió szarvasmarha. Kínában 108 millió, az USA területén 96 millió. Miért mondtam? – hogy szükség van üvegházhatású gázokra. E nélkül a Föld felszínén ‒19 °C lenne az átlaghőmérséklet. A jelenlegi 14 °C helyett. Mennyi gáz kellene ahhoz, hogy azt a 33 °C-ot kifűtsük? Mekkora lenne a gázszámla?
- Elképzelhetetlenül sok rejtély van a világűrben, ami mindég is érdekelte az emberiséget. A tudósok folyamatosan fürkészik az űrt. Szeretnénk, minél több választ kapni felmerült kérdéseinkre. A baj az, hogy mihint választ kapunk valamelyik kérdésre, rögvest legalább három újabb kérdés merül fel. Így vélhetőleg, sosem sikerül majd megértenünk az univerzum működését. -.appa.
