Azt nem is írtam, hogy Sanyi felhívott tegnapelőtt. Elmondta, hogy tavaly nyáron az unokaöccsét rábeszélte a hosszú előkés, fíderes horgászatra. Nagyon megkedvelte módszert, és a hideg időben is használja. Kéthete fogott, egy 4 kilós pontyot. A napokban egy 9 kilósat. Erre másnap, felbuzdulva a sikere, ment Sanyi is. Egy kapásuk nem volt, mire Sanyi kimondta az igaz szót: nem mindegy milyen front van. De nem e miatt hívott. Azt mondta, Ő hisz az ötszörös magyar pergető bajnoknak. Egy műsorban mesélte Gégény Viktor, hogy a süllőt meg lehet fogni drót előkével. Azt is mondta, hogy a csuka érzékenyebb rá. Ezért a csukázáshoz fluoro-karbon előkét kell használni. Legalább 70-es vastagságút. Ez 80%-os biztonsággal fogja meg a halat. Öt megakasztott csukából egy megy el. Ha, utána számolunk, akkor az tényleg 80%. Nekem egyszer Sanyi hozott egyet. Igaz, az 50-es volt. Első rávágás olyan volt, mintha ki akarná venni a kezemből a botot. Abban a pillanatban meg is könnyebbedett. A zsinór ferdén volt elvágva, mintha valaki zsilettel vágta volna el. Szerintem a csuka foga volt. Egyszer kishalas horgászatnál jártam úgy, hosszába harapta meg a főzsinórt. A bedobás pillanatában megiramodott. Kicsit vártam és hatalmasat bevágtam. Egy kis ellenállást éreztem, és könnyedén jött ki a szerelék. A csalihal nem volt a horgon. A főzsinóron egy 3-4 centis hosszanti vágás volt. Amiben benne volt. a hosszúszárú horog. Azt gondolom, hogy nem a horog hasította végig a főzsinórt. Azok a horgok még nem voltak annyira kihegyezve. Kétségtelen, hogy nagyon erősek voltak. Említem ezt cipész Pityunak. Nem ezt a hosszant harapásos esetet, hanem azt, hogy mit mondott Sanyi. Monda egyből, hogy a Viktor filmjéről van szó. Ő is látta. Sanyi még azt is mondta, hogy az idei országos pergető bajnokságon nyert a 3 fős csapatban, a párosban, és megnyerte az egyéni bajnokságot is. Valamelyik évben a pergető VB-n is másodikak lettek, párosban. Ezek alapján, nyugodtan mondhatjuk, hogy tud dolgokat a pergetés rejtelmeiről. Régebben a kiállításokon beszélgettünk vele. Mikor az internetes újságnak irkáltam, akkor Ő volt, aki az íráson kívül, szerkesztette is az oldalt. Akkoriban, még halfogó versenyen is volt, itt  Vasváriban. Aztán teljesen elment a pergetés irányába. Mondta Nekem, hogy érdemes a dzsuvába pergetni, mert abban van a hal. Mióta odadobál sokkal többet fog. Vannak bokorugró villantók. Aztán Tokajban tanított számítástechnikát, mellette horgásztatott a Bodrogon. Beszéltem egy sporival. Mesélte, hogy 20 ezer volt egy horgászat. Viktor adott mindent. Szerelt botot, műcsalikat. Mentek ide-oda, és fogatott vele halakat. Nagyon elégedett volt az illető. Aztán úgy hallottam, hogy Svájcba költözött családi okok miatt. Gyakran van itthon, de a horgászújságban írt a svájci pergetésekről. Ha jól értelmezem. A pergetés elején be kell írni, mire perget, és csak azt foghat. Cipész Pityu mesélte, hogy volt Viktor a szabolcsveresmartí tározón. Igazi neve Rétközi-tó. A tulajjal mentek. Egy helyen mondja, hogy ott csukának kell lenni. A tulajék ott nem szoktak megállni, mert nem szokott jönni semmi. Viktor több csukát is fogott. A nádfal, vagy a bokor alá ejti a csalit 5-10 centire. Mondjuk ez gyakorlat kérdése. Annak idején Németh Laci, mikor megszerezte az első match botját (ami elsők közt volt az országban), akkor több órán át dobált egy nádtőhöz. Horog nem volt a szereléken, de begyakorolta, hogy milyen lendülettel dobja a szereléket. Különböző veglerekkel, és súlyokkal. Gondolom így van ez a műcsalikkal is. Gyönyörű napsütés van. Megyünk Attilával, és kivisszük a temetőbe, a tegnap szerzett fenyőágakat, -.appa.