Voltunk Zsuzsival karácsonyfát foglalni. Ki is néztünk egy szépet 1,8 méteres. Luc fenyő, mert Zsuzsa szereti az illatát. Felcímkézték a nevére, és karácsony előtt néhány nappal kivágják. Zsákba kerül, kifizetem, és irány Debrecenbe a felállítási helyére. Mikor határőr voltam, Nekünk is volt felállítási helyünk. Szerencsénkre nem raktak zsákba Minket. E kis kitérő után, mega fa megjelölés után hazamentünk, és megebédeltünk. Zsuzsa indult is, mert ment Nánásra, harcsa filét, meg afrikai harcsát venni. Na de, - mit csináljak Én? Úgy döntöttem kihagyom a déli szunyókát, és megyek megdelejezni a vizet. Annak reményében, hogy a mágnesen fennakad a gumihal. Sajnos, a tudomány mai állása szerint a szilikon gumit vonzó mágnes még nem ismeretes. Azt reményemlettem volt, hogy a horog, az erős mágnesre feltapad. Megérkezvén a Nyugatira kipakoltam az evezőt, a kötelet, a mágnest. Nyúlok a nyakamhoz. Hoppácska. Nem akasztottam a csónak kulcsot a nyakamba. Itt, a bűdi részen erre, azt mondják, hogy vín marha. Mára, már nem annyira, de régebben erősen "í" betűztek. E kitétel a hosszú hangzó használatára vonatkozott. A tudomány mai állása szerint, nem bűdies meghatározást használják. Azt mondják, a demencia jelei mutatkoznak. Ami  megkerülhetetlen, hiszen a felvett pufajka mellett lógott a kulcs. Haza nem megyek érte (14 km). Van itt minden. Pergetek. Első dobásra fogtam egy 4 dekás sügért. Nem valami jó ómen, de legalább nem betlizek. Volt kis ráfogás, de nem akadt. Egyszer ugyanabból az irányból húzva, valamit húz a zsinór. Nem értem, mert a nádlevél ilyen esetben meghajlik. Mikor közelebb ér akkor látom, hogy egy hal. Meglep mennyire ledermedt ez a keszeg. Lefordul a zsinórról. Hát egy 15 centis hal. De nem keszeg. A bot hegyével megfordítom. Meglepve látom ez egy kis csuka. A piszkálás hatására, beáll normál állásba, és kiúszik a part szélébe. Elmentem a híd alatti részt megpergetni. Nem volt semmi. Átmentem a vasvári felőli part stégjéhez. Első dobásra koppan, de nem akad. Igazából késtem is egy ütemet. Cserélgetek mindenféle dógokat. Jön a halőr ellenőrizni. Mondja megint összefutottunk. Elmondja, Ő mivel szokott fogni. Én akkor akasztottam egy 2,5 méteres nádszálat. Eltöröm a szákkal, és a kis darabot megszákolom. Elkerülendő, hogy megpödrősödjön az előke. Közben, azt mondja a sporttárs, Ő fluorocarbon előkét használ. Az nem pöndörödik, a csuka sem harapja el. Neki nem ment még el hala. Ha egy kicsit sérül, akkor azonnal cseréli. Mondtam, hogy Nekem biza elharapta a csuka. Azt mondta legalább 50-esnek kell lennie az előkének. Az enyém annak idején vékonyabb volt. Mikor elment feltettem egy gyöngyházfényű gumihalat. Fogok is vele egy 24 dekás csukát. Dobok egyet felfelé is, de semmi. Átmegyek a kocsihoz. Dobálok a hídról. Semmi. Pakolgatok. Látom Peti jön a töltésen. Bemegy, dobál még a stégünknél. Megvárom. Megnézegeti, mivel fogom a halakat. Ő októberben fogott négyet. A legnagyobb 3,5 kg volt. Azt hitte Hawvaii van, de azóta semmi. Jól ránk sötétedett, mikorra elbúcsúztunk. Én közben pakoltam. Indulok is. Ő még pakolt a kocsijába. -.appa.