- A minap említettem, hogy a multik távvezérléssel oldják meg a cégek irányítását. Már 2010 környékén megindult az irányítási rendszernek az a módja, hogy külföldi vezetőket hoztak a posztokra. Nem beszéltek magyarul. Az a jó! Nincs kötődésük ahhoz az országhoz, ahová kivezényelték őket. Így minden további nélkül hajtották végre az utasításokat. Lett légyen szó, a szociális juttatások megnyirbálásáról, vagy nagyarányú létszám leépítésről.
- Jegyzem meg, voltak hangoskodások, amik azt fejtegették, hogy le kellene cserélni a Marxista gazdaság elméletét. Ma is ott tartunk, hogy a gazdálkodás módja siralmas. Minden elképzelést nélkülöz. A politika hirdeti, hogy egyre nagyobb jólétet, és biztonságos életet biztosít, egyre szélesebb tömegeknek. Holott arról van szó, hogy a jólétet, egyre szűkülő gazdasági és politikai körnek biztosítják.
- Az a nézet, hogy a jólét azonos az árubőséggel, egyszerűen nem igaz. A tömegek úgy juthatnak a javakhoz, hogy teljes mértékben elköteleződnek, eladósodnak. Gyakorlatilag nincstelen. Szinte minden, amiről azt mondja az övé, az nem ez övé. Mindenén hitel van.
- Gond az is, hogy az árubőség fenntartása áldozatokkal jár. Ez a természeti erőforrások egyre fokozódó kiaknázását jelenti. Természetesen ez nem tetszik a zöld mozgalmaknak. Teszem hozzá, hogy az áru utáni vágy. A megszerzésére irányuló törekvés azt hozza magával, hogy ennek a célnak a megvalósulása érdekében az egyénnek áldozatot kell hozni. Ez nem az árut érinti, hisz azt a reklámok beleégetik az ember gondolataiba. Marad a kulturális érdeklődés (önkéntes) visszaszorítása. Nem muszáj koncertre, színházba, vagy múzeumba járni. Azt a sok könyvet sem érdemes megvenni, csak porosodik a polcokon.
- Egyre inkább odavezet az erőltetett gazdasági növekedés, hogy környezetünk tönkre megy. Egyre szennyezettebb lesz, és teszem hozzá, egyre rondább is. A munkaracionalizálása odavezet, hogy ha az emberek többsége nem jut olyan munkához, ami érdekelné, lekötné. Kényszerhelyzetben lesz, mert fizetni kell a részleteket. Veszti ez által az önállóságot, és természetesem az önbecsülést is. Gondoljuk végig. Milyen lesz a munkához való viszonya? – mikor egyszerre érzi fenyegetve a társadalmi, és a személyi biztonságát. Tapasztalhatjuk. Az állam részéről az önkény fokozódik. Az áruk bőségesen állnak rendelkezésre, de a piac kegyetlen. Veheted, viheted, de azért áldozatot kell hozni. Még inkább az önkéntes rabszolgaság igájába hajtani a fejet. Ekkor következik be, hogy a piacról, az árubőségből kiszorultak lázadozni kezdenek, ami egyre radikalizálódik. Indul a bűnözéssel, és el egészen a terrorizmusig. Megszűnik a normális életvitel. Tetézi mindezt, hogy egyre újabb, és újabb járványok lehetetlenítik el az életet. Ennek előkészítése folyamatban van. A netet böngészve azt láthatjuk, hogy már meghirdették a következő vírust, ami szedi majd áldozatait az emberiség soraiból. Ez a madár influenza (H1N5). Plántálják a tudatunkba, hogy ez könnyen átugrik az emberre. A nyestekből, vidrákból, és a rókákból már kimutatták. Egy dolog van hátra, az emberek közé kell dobni, a megfelelően átalakított vírustörzset, a többit elintézi majd a vírus. Onnantól jön a rendkívüli állapot. Ja! megnyugtatásul. Nálunk él még a rendkívüli jogrend. -.appa.
