- Miről is beszélünk? Egy 436 centiméter hosszú, és 110 centiméter széles, halszálka-mintásan szőtt lenvászon lepelről, ami a Szentszék tulajdonában van. Katolikus ereklye, melyről az terjedt el, hogy azonos azzal a lepellel, amelybe a halott Jézus testét göngyölték temetéskor, és a feltámadás után az üres sírban találtak rá. Erről aztán, megy a bizonyítás pro, és kontra: hamis, vagy igazi.
- Ami eredetiségében kétséget ébreszt, nem más, mint az, hogy egy halottal érintkezett a lepel. Az ilyen tárgyat a zsidó vallás tisztátalannak tekintette. E miatt, érintése tilos volt. Ne feledjük, hogy akkor az volt az uralkodóvallás. Maga Jézus is zsidó volt. Aztán, Ki őrizgette a leplet? Jézus Krisztus mennybemenetele után a tanítványai hosszú ideig üldöztetésnek voltak kitéve. (Jelenleg Torinóban, a Keresztelő Szent János-katedrálisban őrzik).
- A legenda szerint 1898. május 25.-én lefényképezte a leplet, Secondo Pia torinói ügyvéd, és hobbifotós. A fénykép előhívásakor, a negatív lemezen kivehetővé vált egy emberi arc. Sok ember meggyőződéssel vallja, ez Jézus eredeti arcvonásait mutatja. Mellé a vásznon, egy emberi test mása is kirajzolódik. Ez összecseng a bibliai elbeszéléssel. Jézust a lepelbe helyezték, tekintettel a bekövetkező ünnepre sürgős temetésként.
- Több alkalommal, alapos és részletes tudományos vizsgálatoknak vetették alá, hiszen a lepel az egész kereszténység ereklyéjének mondható. Az eredetiségről zajló viták, a kereszténység számára érdekes. Az eredetiség mellett érvelők, hitelesnek tűnő beszámolókra hivatkoznak, miszerint a lepel Edesszában volt. Az Edesszai Grófság volt egyike azoknak a keresztény államoknak, amit az első keresztes hadjárat után a Szentföldön létrehoztak. A grófság a nagy múltú, ókori görög (jelenleg török) város Edessza köré szerveződött, ahol számos keresztény élt. Innen szerezte meg a bizánci császári udvar. Ennek dátuma: 944. augusztus 15. Ekkor érkezett Bizáncba. A Város ereklyéi között becsben tartották. Tartott ez 1204. április 12-ről, 13-ra virradó éjszakáig. Ekkor a francia, és velencei „keresztes” lovagok Bizáncot kifosztották. Teszem hozzá, Bizáncba is hasonló módon került a lepel.
- Itt a történetben, egy közel 150 éves rés van. Semmit sem tudni a lepel sorsáról. Aztán 1349-ben, Franciaországban került elő, egy francia nemes család tulajdonaként. Tőlük került a Savoyai hercegekhez több mint ötszáz évre. Végül II. Umberto (az utolsó száműzetésben élt olasz király), végrendeletében a Szentszékre hagyta. Ez 1983. március 18-án került át. Ma is a Római Pápa a tulajdonosa. A „Lepel Őre” titulust, és funkciót a torinói érsek viseli. -.appa.
