Ha-már itt tartunk, akkor beszámolok egy új jelentős magyar sikerről. Az igazán emberséges, és nemes várólisták csökkentése után, újabb nagyszerű dolgot talált ki a Mi nagyszerű kormányunk. Tudott, hogy a várólisták úgy rövidülnek, hogy eldöntik, kik azok, akiket nem érdemes operálni. Minek? Éltek már eleget. Egyébként is menthetetlenek. De ha, nem hisz az orvosoknak, és van elég pénze (vagy a családjának), akkor magán klinikákon szívesen megoperálják. Tegyük hozzá, hogy az államinál, magasabb szintű ellátással. Ezt Én tettem hozzá. Nincs a hivatalos indoklásban. E gondolatiságot sikerült tovább fejleszteni. Végre lezárulhat a kommunizmus maradványának nyomasztó terhe. Meglátjátok, hogy egy vitathatatlanul emberséges megoldás született, az után, hogy aki elmúlt hetven az nyugodtan meghalhat. Most ehhez párosul, hogy aki szegény az is. De, tényleg. Hogy nem jutott még senki eszébe? – a szegények, csak viszik a pénzt az államkasszából. Lássuk be, teljesen feleslegesen. Ezért vált szükségessé áttekinteni, - hogyan is közelítse meg az állam a szociális gondoskodás folyamatát, hiszen az is sokba kerül. Fontos dógok maradnak el. Kevesebb stadiont lehet építeni. Akadályozva ezzel, hogy az emberek egészségesek maradjanak, és tovább éljenek. Boldogságban, szeretetben a családjukkal, és a családjuk által eltartva. Ez nem jelenti azt, hogy a kormány, és a miniszterelnök úr nem becsüli az időseket. Becsüli, csak nem sokra. Rájöttek, hogy az a szemléletmód, miszerint a szociális problémákat az állam oldja meg, a kommunizmus öröksége. Ha nem hiszitek, nézzétek meg a hagyatéki leltárban. Nyilván ezt erőlteti Soros, Gyurcsány, és Brüsszel is (a pénzt meg nem adják). Lássátok be, ez teljesen álságos viselkedés, és tarthatatlan állapot. A szociális gondoskodás azzal kezdődik, hogy a problémát megoldja az egyén. Van neki miből! Igaz, a magánnyugdíj pénztárban lévő pénzét, Viktor államosította. Elsődleges, fontos feladata volt megadni az államadósságot. Igaz, annál már sokkal több adóságunk van, de az, a fennebb felsorolt triumvirátus miatt van. Aztán. Gondoskodni, ott van a család. Mert mire való a család? – kérdem Én. Jaj! - szereptévesztésben vagyok. Nem Én kérdem, hanem az állam. Törődjön vele a család. Azért van. Tegyük fel, hogy olyan mulya emberről beszélünk, aki nem tudott tartalékolni idős korára. Akkor bizony meglehet, hogy a családja is ilyen szellemben nevelkedett. Akkor felhalmozás helyett elherdálták a pénzüket. Nyilvánvaló, nem képesek arra, hogy segítsenek a családtagon. Nemsokára, vagy már most is ott csimpaszkodnak a szociális hálón. Segítsen ebben az esetben a helyi közösség. Vannak alapítványok. Civilszervezetek. Sok pénzt ad működésükre az állam. Aztán ott van az önkormányzat. Rendelkezik szociális alappal. Csak a felsorolás legvégén jöhet az állami segítség. Ne várjatok mindent az államtól. Végre, vége a kommunizmusnak. -.appa. fenn