Tegnap megint ebéd után mentünk ki. Ahol keszegezni szoktunk ott álldogált egy spori. Elektronikus jelzőn mind a két bot. Az egyik úszós volt. Láttam mikor bedobta, jó nagy kishallal a csobbanás alapján. Attila ment a betonhoz. Én dobtam párat, aztán beszélgettem a sporival. Mondja, hogy eszik a csuka, de csak egyet fogott meg. A másik kettő lefordult a parttól olyan 2 méterre. Az egész part meg volt szórva kemény tengerivel. A vízben is látszott előtte. Kérdem, - tengerire? Azt mondja semmi, a két sás csomó közé van bedobva. A csuka is onnan jött. Ott van kipányvázva. Mondja 4,80. A kötélen végig néztem. Alig vettem észre, olyan jól belesötétedett az környezetbe. Mikor meghúzgálta picit a pányva kötelét, na akkor ficánkolt rendesen. Gyönyörű hal volt. Mondtam, hogy ez már ehetetlen.  Szerinte jó. Nem kérdeztem, hogy csinálja meg. Én ritkán fogok nagyot, de még sosem tudtam elkészíteni úgy, hogy jó legyen. Nagyon száraz. Lehet, pácolni kellene, mint a vadhúsokat. Nagy csalit dobáltam, ha már ilyen nagy csukák vannak. Ja, mert az elmentek is ilyesmik lehettek azt mondta. Ezt 11-kor fogta, utána óránként volt kapás. Megy mindjárt. Kérdezte: nem kell a halszelet? Mondtam, Mi pergetünk. Két jókora halszelet volt még a földön. Tükörpontyból hasítva. A szeletek olyan 2-2,5 cm szélesek voltak, és kb tizennégy centi hosszúak. A gerincről le volt vágva. A borda benne volt. Ha felül beirdalja, akkor lehetett volna sütni, rántani. A nagy csali meghozta nekem is a sikert. Egy 5-ös Mepps körforgóval fogtam egy 51 dekás csukát. 10 centis fehér gumihalra 3 rávágás volt, de nem akadt. Attilának, egy csuka mögé vágott a kanálnak.

Egyértelmű, hogy másnap délelőtt mentünk. Egy csukamintázatú twiszter farkú gumival kezdtem dobálni. Egy vízszéli nádcsomónál kettős ütés volt. Elvitt egy darabot a farokból, és a gumi is megszakadt a testnél. Jó nagy kanállal kezdtem dobálni. Volt is rávágás, de nem akadt. Tettem a nagy körforgót. Azt is kapta, de az sem akadt. A nagy fehér gumira nem volt semmi. A fehér twiszterre sem. Feltettem a sárga két farkút. Arra 3 helyen is volt ütés, de nem akadt. Az egyik sás szélén ott feküdt egy csuka. Mikor meglátott elevickélt. Olyan 60 dekás körüli volt. Később visszanézve a víztetején látszott. Ott ahol álltam a nádasban egy félkilós ponty feküdt. Azt hittem döglött, mert se kopoltyú, se szájmozgás nem látszott. Gondoltam, kiteszem a partra, ne a vízben bomoljon. Ahogy betettem a szákot elmenekült, Valószínűleg elektromosoztak hajnalban. Nem jó gépük volt, mert a jó gép nem teszi beteggé a halat. A növényzeten is látszott, hogy mászkáltak benne. Lementem a betonhoz. Attilának a woblerét egy sügér elkísérte a kiemelésig. Azt mondta alig volt nagyobb, mint a wobler. Nekem volt egy jó rávágás. Éppen abban gyönyörködtem, milyen szépen lebegtetem a twisztert, mikor a csalival szemben nekirohant alulról egy 30 dekásnyi kis csuka. Persze nem akadt. Elindultunk vissza a kocsihoz. Mondom Attilának, hogy itt volt valahol egy kis ponty. Most is ott volt. Megtoltam a szákkal, és elúszott. Nem tudom, kiheveri e? Bár, az ilyen 4-5 kilós csukáknak, az említett két hal táplálék gyanánt elmegy. -.appa.