Melegedni összebújtunk.

Lelkünkben dúdolva, valami dalocskát.

De nem melegített,

s hogy ne látogassuk meg a kocsmát.

Eltüzeltük hát, a játék fakockát.

Nyáron. Majd csinálunk másikat.

Nem egyet-kettőt, hanem sokat.

Jöttek is, egymásután a nyarak.

De minden terv, csak terv maradt.

Bár jól tudom. Úgysem hiszitek el Nekem.

Gyönyörű volt, - e számotokra – siralmas életem.

Higgyétek el!

Nem láttam nagyobb csodát,

mint mikor a kiskanász.

Ríva ölelte át,

kővé varázsolt tarka malacát.

Hallottam, ahogy a csöngés lágy habokra hullt.

Aztán elhalkult. A fodros víz kisimult,

minden pillanatban kezdődött egy újabb múlt.

Felette álltam már minden titoknak,

mit valaha is, a jósok kimondtak.

Mielőtt Bárkik is, rossznéven vennék.

Bevallom, beleszőttem József Attila versét.

Költők vagytok.

Mit érdekel bennetek, a költészet maga.

Kebletek, saját versetek dagasztja.

Általa felszállni a magasba.

Ne aggódjatok. Nem kell mindenbe logosz.

Senki sem rosszabb, mint a legfőbb gonosz.

Balodon viháncol fekete angyalod.

Csodálatos. S Te boldogan hagyod.

Láttam a boldogságot Én.

Kövér volt bő mázsa.

(Ne gondoljatok disznóvágásra).

Csodás volt, belső kisugárzása.

Valljuk.

Mindenkinek csodálatos a teste,

és a gondolatba belepihenve,

zabálok, elnyúlva a kerevetre.

Végül. Mikor mindent végig gondolok,

majd megbizonyosodok,

az életben nincsenek bizonyosságok.

Hiszen Én sem vagyok.

Elég legyen annyi alapnak,

csak valószínűségek vannak.

Agyam dolgozik. Kialakul majd a rend.

De nem!

Iszonyú zűrzavar lesz odabenn.

Hittem, az igazért harcolok vadul.

„s láttam, a törvény szövedéke,

 mindig fölfeslik valahol.”

Ki az? – ki ebben vigaszt lel.

A törvény, csak visszatekintve ismerhető fel.

Akkor meg már, - ugyan kit érdekel?

„De, lelkünkben nem ég próféta – jel–

Elpusztulunk. És Krisztus nem jön el.”

Idézetek: (József Attila: Eszmélet) Áprily Lajos: Messiás nélkül.

Poeton. -’21.04.14.

                                           -.appa.