Legutóbb jól megdicsérgettem magam, hogy milyen kis ügyes voltam. Csak éppen figyelmes nem voltam. Nem néztem végig, a kijavítandó a betűhiányokat. A laptopból már kiírtam az „a” és az „s” betűket. (Eleinte ki-kihagyta, ma már nem írja). Ezt kiküszöbölendő egy billentyűzet van rácsatlakoztatva, és úgy írok (ha, el nem feledem). Ez a kiírás, csak sutka (tréfa). Hanyatt fekve írok. Egy rajztáblán van a laptop. Eleinte, csak csörgött valami, aztán egyre kevésbé írta az említett betűket. Valami elmozdulhatott, és ledarálta a ventilátor. A hangok alalpján, ezt feltételezem. Ez, az Én problémám. Térjek inkább a mondandómra. Reggel, 8 után kicsivel jött Zsuzsi. Sietett, mert van egy másfél órányi dolga, aztán jön. No, 11 után előkeveredett. Ebéd. Nekem a déli 15 perces szunyóka, majd szabadprogram. Ami azt jelenti, hogy séta a szabadban. Október közepe van. Kimentünk a polgári hídhoz. A Balázs-érnél megint ott volt Karcsi. Mondtam Zsuzsinak visszafelé álljunk meg. Biztosan megy a kárász, mert a múltkor is itt horgászott. Meg is álltunk, de tartsuk be a kronológiát. Az útmentén, a Nyugati-főcsatorna hídjánál leparkoltunk. Egy kis idő múlva, szépen kisütött a nap itt is. Elindultunk lejtmenetben a parton. Megnéztük a kikötött csónakot, aztán tovább indultunk. Szépnek mondják a népek, az ilyen sokszínű tájat. Ez az elmúlás. A madarak, már csendben vannak. Néhány pillangó még repdes. Nagy fekete, szőrös hernyók mászkálnak, a fűben. Hatalmas stégek vannak építve több helyen is. Messze lenn, van egy szépen kitisztított hely. Ez nyáron víz alatt lehet, de nagyon jól karban van tartva. Gondolom, gumicsizmában tud szákolni a hely karbantartója. A gátőr mondta, hogy a kanyarnál van egy halastó. Nem voltunk tőle messze, így odasétáltunk. Egy nagy fedéllel ellátott asztal volt ott. Néhány tűzrakóhely. Nagyon szépen rendben van, kulturált környezet, szemét nélkül. Sima vízfelület. Ahogy beszélgettünk akkor elkezdtek gyűrűzni a keszegek. Azt mondja erre Zsuzsi: biztos szoktak nekik enni, adni, és jönnek, hogy adjunk nekik Mi is. Debrecenben a Békás-tónál tényleg így van. Meg áll az ember a parton, és egy percmúltán ott pampognak a halak, hogy dobáljunk be valamit. Aztán jönnek a vadkacsák, és a teknősök is. Ezt természetes vízen még nem figyeltem meg, de könnyen lehet, hogy a kisebb halaknak nincs még félelemérzetük, és nem óvatosak. Bár. Mennyire természetes egy ilyen halastó? – megszokhatják az embert. Visszaindultunk. Érdekes, hogy ahol tavaly, meg tavalyelőtt a tikosi egyesületnek volt táblával jelölt, takarított helye, az eltűnt. Úgy benőtte a nád és különböző növényzet, hogy nyoma sincs. Lehet akadós lett a hely. Tavaly mikor odasétáltam láttam, hogy a hód sok karvastagságú ágat húzgált a vízbe. Jó süllőtartást épített a hód, erre a horgász ott hagyja. Mellesleg, nem is értem minek hordja be a fákat a vízbe. Az európai hód nem épít várat. Nyugodtan ehetne kinn a parton. Nem hiszem, hogy lenne természetes ellensége. Olyan 2/3 távnál Zsuzsi gombolkozott, hogy meleg van. El is fáradt, mert szerdán kertművelést folytatott. Kis izomláza volt. Arra jó a mozgás, legalább az izomrostok közül kimozgatja a tejsavat. A kocsihoz érve visszaindultunk Vasváriba. -.appa.