Abból adódik, hogy nem követem naprakészen az olimpia eseményeit. Számomra érdektelen. Így fordult elő, hogy jóslásba bocsátkoztam azzal kapcsolatban, hogy Katinka érem nélkül jön haza. Mikor a posztot feltettem, akkor már az tény volt. A hátúszásban nem került döntőbe. Huszadik lett. Mondhatnók, az a fontos, hogy jól érezte magát. Nem hinném, hogy jól érezte Magát. Nem ehhez van Ő szokva. Mikor az első számában 5. lett, akkor írták, hogy nem égés, mert pontszerző hely. A következő úszásánál felvetődött bennem, - a 7. hely vajon égés e? A hátúszás az tuti égés, azt gondolom. Legalábbis az Ő számára. Miniszterelnöki szempontból ez is siker, hiszen aki a focistáknál előrébb van a nemzetközi helyezésben, az nagyon sikeres. Ezt abból tudhatjuk, hogy a magyarok sportja a foci (amiről tudjuk, hogy labdarúgás, de a nép eccerű gyermek így becézi). Lehet, nem is a csodaszarvast kergették, hanem egy focilabdát. Legurult, a Kárpátokból oszt itt vótunk. Látták, hogy milyen selymes füve van, itt is ragadtak. A kapukat kellett lerakni, és már rúgták a bőrt. Nagy tévedésben vagytok, hogy az angolok találták fel a focit. Ők módosították meg 1848-ban. Akkor Mi nem értünk rá erre, mert Nekünk a szabadság mindennél fontosabb. Teszem hozzá, volt akkor. Most már a focinál semmi sem fontosabb. Bizony drágáim. Mi az új haza elfoglalásakor már ismertük a focit. A múltkoriban láttam egy kisfilmet arról, hogy egyik ősünk kínai hercegnőt vett feleségül, és éppen emiatt, van is ott magyar múzeum. Mivel Kínában, i.e. a második évezredben, már játszották a foci ősét. Cujunak nevezték. Az egyszerűnép körében a tsu-küh dívott. Ebből nyilvánvaló, hogy ismertük a focit. Az sem lehetetlen, hogy nem a tatárok elől menekültünk, hanem egyszerű labdarúgást népszerűsítő portyán voltak Árpád fiai. Valamelyik őstörténeti kutatónk bizonyára ki tudná bogozni. Mondjuk Kásler, de szóba jöhet Matolcsy is, mert Ő nyelvészetileg is alátámaszthatná a történetet. Ha már fociról beszélünk. Mégiscsak fontosabb, mint az olimpia. Ott nem vagyunk érdekeltek labdarúgásban. Nézzük miniszterelnök urunk, és parancsolónk elsőszámú kedvenc csapatát, a Felcsútot (Puskás Akadémia). A múlthéten, 3-0-ra kikaptak Lettországban. A Konferencia Liga selejtezőjének második fordulójában. Nem keseredtek el e miatt, optimistán várták a hazai mérkőzést. (Érdekes lenne látni egy összehasonlítást, a játékosok nemzetközileg jegyzett értékéről). A mérkőzés előtt Hornyák Zsolt, a Felcsút edzője sajtótájékoztatót tartott. Nem kertelt. Nem csak a győzelmet látta elérhetőnek, de a továbbjutást is. Mint mondta: „Nem egyszerű feladat háromgólos hátrányból visszajönni, de érzem a csapaton az elszántságot”. Igaza van. Egy edző bízzon a csapatában. Az elszántságot, senki más nem érezte, de nem is látta. Ki is kaptak 2-0-ra az FK Rigas FS-től. Régi híres együttes (alapítva 2005-ben), tehát nem egy jöttment, kis csapattól). A sajtóban úgy jelent meg, hogy szenvedtek, de amilyen körülményeket biztosítanak Nekik, és amilyen fizetést kapnak, az nem nevezhető szenvedésnek. Hát hajjátok, ha jól belegondolok. Milyen rosszhiszemű vagyok. Lehet a melegtől szenvedtek szegények. Miért nincs még a felcsúti aréna lég kondicionálva? Pénzük van bőven. Ennyit igazán megtehetnének értük. Kerül, amibe kerül. A fociért mindent. Hajrá Felcsút. -.appa.
