A tegnapi napon emlegettem a gnosztikusokat. Igazából esetükben, mikor megjelent a tan, még nem beszélhettünk Róluk, mint vallásról. Egyházról meg, főleg nem. Nem egy egységes hitrendszer, kialakult dogmákkal. Hogy is jött létre? Egyszerűen igény volt rá. Mondtam Én már, hogy az ember vonzódik a misztikumhoz, az ezotériához. Itt is erről van szó, azt gondolom. A gnoszticizmus megjelent, mint egyfajta világszemlélet. Kialakulása Kr.u II.-III. században történt. Amolyan vallás-filozófiai mozgalom volt. Régebben említettem már, hogy az ember hajlamos igazságnak elfogadni a számára kissé érthetetlen, még jobb, ha kissé ködös kijelentéseket, jóslatokat. Ez meg is felelt az elvárásoknak. Új tan volt, tudományos burokban, és alkalmas volt hitet ébreszteni az emberekben. Elsődleges célja az egyetemes, misztikus igazságok ismertetése volt. Az üdvözülés útjának oly módon történő felismerése, megértése, amely az addig megszokott keresztény tanításoktól eltér. Kis-Ázsiából származik a tan. Ott élt Kr.u. 150 körül, a gnosztikus tanító Theodotus. Tanítása szerint a gnózisz, egy sor mindennek a megértését jelenti. A következőkről van szó. Kik vagyunk, és miből lettünk? Kivé válunk? Hol voltunk? Hová igyekszünk? Mi üdvösségünk kulcsa? Mi a születés, és az újjászületés? Itt jegyzem meg, hogy a közfelfogás szerint a hagyományos keresztény vallásokban, nincs újjászületés. Amennyiben jól belegondolunk ez nem igaz. Miért mondom ezt? Gondoljunk bele. Jézus feltámadt. Most erre mondhatjátok: naná, hogy feltámadt! – hisz Isten fia. Rendben. Mi van akkor az utolsó ítélettel? – amikor megelevenednek a holtak, és megítéltetnek. A jó múltkor néztem egy műsort a 777-en. Csókay András főorvos úr mondta, hogy nem abban a tönkrement testben kerülünk elő, mint amiben eltemettek. Térjek már vissza Theodotushoz. Ő  leírta a gnózisz titkát. Ez nem más, mint Önmagunk legmélyebb szinten történő megismerése, ami egyben Isten megismerését is jelenti. Ne feledjük, ekkor még közel állunk a krisztusi időhöz. A kereszténységnek ebben a korai időszakában, amolyan útkeresésféleként még belefért a bocsánatos eltévelyedések körébe. Amikor a kereszténység meghatározó erővé, államvallássá nőtte ki magát, már nem így volt. Veszélyes lett számára minden olyan tan, mely bármilyen kismértékben is, de tőle eltérő nézeteket vallott. Értve alatta a lét- és az üdvösség kérdését. Felmerülhet a kérdés: mi okból ítélték el a gnosztikus tanokat? Az bizonyosan kimondható, hogy a korai keresztény egyházatyák alapvető nyűge abból adódott, hogy milyen nézeteket vallottak, a Megváltóról, és a Teremtő Istenről. Az akkori felfogás szerint ezek negatív nézetek voltak. A doketista felfogás, miszerint Jézus földi, testi volta, és szenvedése csupán látszat, illetve érzékcsalódás volt, nem pedig valóság. Ilyen volt, az emberben rejlő isteni szikráról szóló tanítás is. A gnosztikusok tanai szerint ugyanis nincs szükség Megváltóra. Az ember önmagát válthatja meg, a világot megismerő tudása által. Lássuk be. Ez azért szöges ellentétben áll azzal, hogy Isten kimérte a tudás határát. Jegyzem meg, azt nem tudhatjuk hol a határ. Igazából nem is megváltásról szóltak ezek a tanok, hanem a megvilágosodásról (hajazva ezzel a keleti bölcseletek felé). A Teremtőről való felfogásuk szerin, Isten csak a jó forrása lehet. Az anyag pedig rossz, ezért az anyagot csakis egy gonosz erő, a démiurgosz (kézműves) teremthette. Ami egyébként közbülső lény Isten, és ember között. Az anyagi világ csak egy olyan káprázat, amelyet alacsonyabb rendű istenek irányítanak. Visszatérve kicsit a doketizmushoz. Jézus ilyeténképpen történő felfogása szerint, Jézusnak nem volt anyagi teste, csak tünemény volt. Egyszerű a magyarázat, Neki, mint Isten fiának nem lehet köze a romlott anyaghoz. Az isteni szikráról szóló tan azt jelenti, hogy az emberben rejlő isteni szikra felismerése révén, visszatérhet a lélek a végső, a tökéletes, az anyagi világ jelenségei mögött rejtőző Istenhez. -.appa.