A mítoszok, főleg vallásiak, és azt mondják, ebben a formában kultúrát teremtenek.  Teszem hozzá gyorsan, hogy ez így nem igaz, mert a népmese is kultúrát teremt. Divat lett átírni a meséket. Először inkább vallási céllal tették. Manapság, már szivárványosítják, hogy jelenjék meg LMBTQ emberek képviselete is. Őszinte leszek. Ez a mese átírás baromság. Olyan ez mint az ételeknél, az újra gondolva. Amiket ettem eddig azokon a séf, gondolkodhatott vóna még. Tudjátok mit? – adott vóna neki egy új nevet. Minek rendeltem meg? Minek kezdek ismeretlen étkeket enni? Kíváncsiságból. Nem ízlett? Hát buktam az árát. Ez volt a tanuló pénz. ( Ja! Ha valamék séf úgy gondolja, hogy az Ő után gondolása igazán jó, az hívjon meg).   A meséknél is ez van. Vegyük ki belőle az ölést. A királyfi nem öli meg a sárkányt. Csúnyán néz rá. De, a sárkány is tudja, hogy nem okádunk, mind a hét fejünkön tüzet, ami elemészti a királyfit, - de nem ám! Riadtan néz a királyfira, aki visszatolja kardját a hüvelyébe. Hát ez se egy jó szó, mert szexista felhangja van. Legyen tokja. A se jó, aki kitalálja a mese átírást annak van esze tokja.  De tartója lehet. No, a tartóba tette a kardot, mire is a sárkányfejek 5:2 arányban megszégyenlették magukat, és szabadon bocsájtották az elrabolt királylányt, sűrű bocsánatkérések közepette. Majd Dúró Dóra módra lemondott a mentelmi jogáról. Jut eszembe hajjátok. A mesében megalázó dolgok is vannak. Olyan is, ami sérti az egyenlő bánásmódot. Vegyünk ki belőle mindent. Mi a fenének annyit mesélni? Főleg, ha annyiból áll a mese, hogy egyszer vót, hol nem vót. Ott éltek, mind a négyen. Néha elmentek ide-oda, de mindég kizárták a vizet, gázt. Az elektromos főkapcsolót lekapcsolták. Amikor végeztek a dógukkal, akkor utána minden esetben, minden probléma nélkül hazaértek. De, képzejjétek el, - egyszer mi történt? Hazaértek és Jancsika nem tudott vizet inni. Juliska szobájában nem tudott villanyt gyújtani. Az édesnyajuk, nem tudta melegíteni a vacsorát, mert nem volt gáz. Éppen kezdtek, nagy szomorúságba esni, mikor apukájuknak eszébe jutott, hogy nem adta be a szolgáltatásokat. Na ezen aztán jót nevettek. De csak úgy kulturáltan, nem fetrengtek a nevetéstől. Tudták, hogy az nem illik. Elfogyasztották jókedvűen a vacsorát, majd fogat mostak. És boldogan éltek. (A meg nem haltak nem lehet itt, hisz az bánthatná a gyermek érzékeny lelkét, meg ne tudja, hogy az emberek nem élnek örökké). Itt a vége fuss el véle! Nem kell a mese. Tapasztalja meg az életet az a gyerek, oszt meglátja mi a helyzet. Tuggyátok, mi jutott eszembe? Aki a mesékben, ennyi kivetnivalót talál, az kinevetnivaló torz elme.  -.appa.