A politikusaink, de egyáltalán a politikusok, - miért is nem hitelesek? Titok. Misztikum lengi Őket körül. Figyeljétek meg. Mindőjük körül leng valami titok. Ez nem feltétlenül valami disznóság, de azért többnyire igen (erre van igény). A titkolózás abból ered, hogy félnek, - rossz fényt vet rájuk, ha kiderül. Ha megtudják, kik Ők, - és mit is csinálnak valójában? Figyeljétek meg, akár magatokon. Akkor titkolózol, ha félsz, hogy valami kiderül Rólad, és az rossz fényt vet Rád. Politikusoknál ez fokozottan igaz. Minden szem rájuk szegeződik. Ezért az általuk kellemetlennek vélt dolgokat elhallgatják. Mi több el is hiszik, hogy makulátlanok. Tisztességesen, a közért dolgoznak (lehet, az elején még úgy van, de sokan azért mennek politikusnak, mert az egy zsíros szakma). Amit kapnak, azt elteszik, hisz az a tisztelet, a megbecsülés jele. Egyébként is. Önzetlen munkájuk után ennyi jár. Ebből láthatjátok az ember nemcsak másokat, de önmagát is ámítja. Röstelli bevallani, ha valamit rosszul csinál. Az mindenképpen hasznos lenne, ha okulna belőle. Persze, hogy nem okul, ezt jól sejtitek. Így aztán úgy él az ember, hogy nem hiteles. Ezt megérzik a gyerekek, a fiatalok, és számukra ez lesz a minta. Ettől van a sok, problémás gyerek. Aztán így kezdenek élni Ők is. A társadalom berendezkedik képmutatásra. Vélve, valami hasznom hátha lesz belőle. Az emberek nem mondják ki a gondolataikat. Nem mutatják ki az érzéseiket. Persze, hogy feszült mindenki. Gondoljatok bele. Az így felépült társadalom tagjai, hazai terminussal élve polgárai, lavíroznak az elvárások, a valós, és vélt lehetőségek, no meg a saját (hogy mit kapnak) elvárásaik között. A ma embere alapvetően gyáva. Nem konfrontálódik a saját kis békességének megőrzése miatt. Ez megint csak mintaadás a felnövekvő generációknak. Azt azért látnunk kell, hogy ebbe az emberek bele vannak kényszerítve. Belehajszolják Őket, hisz akár mindenüket elveszíthetik. Marad tehát, amit tanultak az szülőktől. Eltitkolni dolgokat, nem ütközni senkivel, legyen meg a békességem. Persze, hogy nincs meg. Az ifjú ember, még kipróbálna dolgokat, de a felnőttek, óva intik, lebeszélik. Nem olyan egyszerű az. Nem úgy megy az. Ne csináld! - úgyse sikerül. Megütöd a bokád. Hiányzik az Neked? Hallgatjuk a rádiót. Olvassuk a sajtótermékeket, már ott vannak a neten is. Nézi a tévét (akinek van csatorna előfizetve). Mindenből az árad, - milyen jól élünk! El is hisszük. Becsapnak Minket. Mi is becsapjuk Magunkat. Elhisszük, hogy úgy van, ahogy mondják. Ahogy olvassuk. Szeretjük el hinni, ami számunkra kedvező. Nem idegesítjük Magunk a valósággal. Sokszor igen, de csak úgy magunkban. Belemenekülünk egy virtuális világba, amit mondanak, építenek Nekünk, és Mi magunk is építjük tovább. Ez meglátszik a kapcsolatainkon is (szülő-gyermek, és a párkapcsolatok). Gondoljuk csak végig. Gyakran halljuk, ez meg az jól megjárta. Már ikszedik párkapcsolata ment tönkre, és megint olyat választott. Hát igen. De azt lássuk be, a párválasztás nem egyszerűdolog. Minden embernek van egy személyisége, ami számos dologból tevődik össze. Mivel az illető mindig hasonló személyiségjegyű, szerkezetű embert választ, így kódolva van a sikertelenség. Ilyenformán, a választó félben, annak személyiségében is ott van a hiba, ami meghatározza, hogy nagy eséllyel megint olyat választ, akivel hosszútávon nem tud jönni. Ez egy idő múlva, több sikertelenség után átmegy, valami fásultságfélébe, és minden mindegy alapon megy bele kapcsolatokba.  -.appa.