appasztorik

Akarmi, mint egy szatócs bót

Bochi, meg a Thunberg jány

2021. január 07. 12:28 - appasztorik

Hála égnek, meg Bochkor Gábornak, tegnap véletlenül rátaláltam arra a műsorára, amiben Greta Tunberg Földvédő 18. születésnapjával kapcsolatban vetett fel kérdéseket. Méghozzá igen jó kérdéseket. Az egyéni ember tehet e valamit a környezetéért. Gábor jól látja a dolgot. NEM! Lehet ezért támadni, de lássuk be. Igaza van. A környezetvédelmet nem lehet összerakni, az egyének által. Az egyénnek nincs más választása, mint él az adott körülmények között, amit ráerőltet a társadalmi összefonódás. Továbbgondoltam a dolgot, hisz a rövid műsorban ezt a megközelítést nem is volt idejük, lehetőségük megbeszélni. Környezetvédelmi szempontból az emberiség ki van szolgáltatva, a bankárok akaratának. Az Ő céljuk a minél nagyobb profit megszerzése. Mindezt úgy állítják be, mintha egyúttal, céljuk lenne a környezetvédelme is (lásd elektromos autó, napelem). Erről természetesen szó sincs. Fogyasztói társadalom van, ami a természeti források pazarlásából építkezik. Sok terméket eladni rövid idő alatt. Akár azon az áron is, hogy a termék rossz minőségű (még a drága is). Minél hamarabb tönkre megy annál jobb. A gyárak ontják a termékeket. A technika mai színvonalán a cipők, táskák használat nélkül, a raktárakban mennek tönkre. Erre mondják, hogy beépített hiba. A műanyag gyártásakor a komponensek adagolásakor létrehozható olyan műanyag, ami túlérik (depolimerizálódik). Egy idő után tönkremegy. Lásd, a cipő talpa leválik, pedig 3 hónapja vettük meg. Ez igaz, - csak nem tudjuk, mennyit állt a raktárakban? A műanyagot úgy gyártják, hogy porladjon. Ennek az, az előnye, hogy nem lehet visszaragasztani. A por elválik hamar (egy hét – két hónap alatt). Nem hordja ragasztgatni az ember. Vesz újat. Régen, amikor még nem vezették be, hogy porladjon az anyag, akkor visszaragasztották és egy évig jó volt. Talpat ragasztottak a cipőre, és tovább használták. Nem különb a helyzet a tartós fogyasztási cikkek terén sem. Gyakorlatilag ilyen termék már csak a fogalom szintjén létezik. Ott vannak példának a mosógépek, porszívók, tévék, de az apróbb cikkek (mobilok, villanyborotvák) is. Határőrként borotválkoznom kellett, ezért 1974-ben vettem használtan egy Remingtont. Drága volt 1000 Ft. Leszerelésem után, apámnak adtam. Ő használta kb. tíz évig. Azért kellett újat venni, mert a vágó felület felett tönkre ment a szita. A Remington szakboltban, ehhez a régi márkához, már nem lehetett kapni alkatrészt. Az autókat tekintve sem jobb a helyzet. A gyári alkatrész többnyire kibírja a 3 évet, ami a garanciális idő. A gyári után gyártott, már csak egy évet. Arról nem beszélve, hogy olyan spéci szerszámokkal kell végezni a szerelést, amit direkt ahhoz az autóhoz terveztek. Mi több, az eladást a reklámokkal is irányítják. Méghozzá úgy, hogy érezze az a nyomorult ember, hogy egy senki, ha nem vesz újabbat, dizájnosabbat. -.appa. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://appasztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr8316376220

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása