- Olvastam egy verset. A benne foglaltakat nem éreztem biztatásnak. Megállapítottam, nagyon jól megírt, igaz sorok. A gondolatom, megkerülhetetlenül arra mutat, hogy a jövő, a mán keresztül halad a múltba. Megyünk, nem is nagyon nézelődünk. Nem érünk rá. Lekötnek a napi gondok. Mit érdekel a táj? Majd nézelődünk. Előttünk a jövő. Lesznek még nyugodt napok. Aztán egyszer-csak, utazunk a jelenből, és rá kell jönnünk, hogy már nincs jövő. Ott csücsülünk Kharón csónakján.
- Egy másik verssel kapcsolatban is megállapítottam, - ez roppant kifejező. Irigylésre méltó a költők gondolkodása. Ahogy elvonatkoztatnak a dolgoktól, Ahogy látják és értelmezik a világot. Mondják, manapság mindenki költő. Könnyű dolga van. Kikiáltja magát, és kész. Mondok Nektek valamit. Gondolkodjatok el rajta. Hogy van az? –hogy ennyi ember teszi közzé a gondolatait. Megosztja Velem, Veletek. Higgyétek el, jó szándékkal teszi. Nem olvastam még olyan verset, amiben nincs olyan gondolat, ami megfog, meglep, vagy akár elborzaszt. Fogadjuk el, amit adnak Nekünk a költők. Egy darabot a lelkükből. Ebben a versben is megérintett egy gondolat. Mégpedig az, a gondolat, hogy mondhatjuk ilyen az élet. Mindenki választ magának valamilyet. Elkezdtük, és folytatjuk. Jól? - rosszul? Mindenki abban bízik, Ő járt el helyesen. Ő csinálta jól. S, mindez. Egyszer, - tényleg megítéltetik?
- Ha, a megítélésnél járunk, akkor eszembe jut Szájer, akit Ungár Klára próbált megvédeni. Mondván, hogy mennyit gyötrődhetett. Olyan erős volt benne a vágy, hogy a kijárási tilalom megszegését is kockáztatta. Régen is voltak hasonló szituációk, de akkor sokkal, de sokkal póriasabban fogalmaztak. Megy a farka után. Aztán most mi van? Semmi. Nyugodtan élheti az életét. Pénze így is van elég. Az EP búcsúzóul ad Neki annyi pénzt, amennyit sok ember egy életen át nem keres. Kilépett a Fideszből is. Semmi nem köti. Szabad ember lett. Még egy dolog az eszembe jutott. Többen hangsúlyozták: Szájer vállalta a következményeket. Ez egy hazugság! Nem vállalta. Dehogy vállalta. Akkor vállalta volna, ha nem szökik meg. Ha ott marad. Még talán jobban is járt volna, akkor a kijárási tilalmat nem szegi meg. Szerencsétlenségére „egy járókelő” szólt a rendőrüknek. Biztos volt papírja az említett személynek. Munkába ment, vagy onnan jött. Szóval nyugodtan kimondhatjuk: esze ágában sem volt vállalni tettét. Mentsük fel azzal, hogy pánikot kapott és így meggondolatlanul cselekedett. Azt gondolom, meg fogja Ő kapni, a maga kis pénzecskéjét. Ne horkanjatok fel. Természetesen az Ő szempontjából kis pénz. Onnan jut eszembe, hogy előszedték a Borkai ügyet is. Akkor a MOB elnöksége javasolta, hogy Borkaitól ne vonják meg az olimpiai járadékot erkölcstelen magatartása miatt. Elevenítsük fel, - mi is az, az olimpiai járadék? Ez a juttatás, az olimpiai dobogósoknak jár, és haláluk esetén az özvegyeiknek. Ez nem egy fix összegű juttatás, hiszen a mindenkori bruttó átlagkeresethez igazodik. Tehát, ahogyan emelkedik az átlag jövedelem összege, ez is évente emelkedik. Ez akkor, az olimpiai bajnokoknál 297 ezer forint volt. Azt még azért tegyük hozzá, hogy tíz magyarból hétnek ez egy álom. Hogy miért? Nos, a mindenkori minimálbér, jóval alacsonyabb, mint az átlagjövedelem. Lehet cinikus a megjegyzésem. Milyen szerencse, hogy vannak olyan fizetések, amik emelik az átlagot. -.appa.
