Kénytelen voltam elnézést kérni az egyik költőtől. Mindég elfeledem, amire Edit már többször felhívta a figyelmemet. "A művészek érzékeny lelkek, könnyen sértődnek". Nem szándékosan, és nem szívesen teszem ezeket a megsértéseket. Abban a tévedésben vagyok, hogy felnőtt módra meg lehet beszélni dolgokat. Azt gondolom, hogy az emberek nem egyformán látják a világot. A tárgyakat és az eseményeket sem. Még akkor sem, ha egymás mellett állnak, ülnek, stb. Annyi biztos, hogy a Poeton, csökkentettem a megjelenéseimet minden téren. Nem irkálok annyi véleményt a versek alá, és csak havi egy verset teszek fel. Meg is van az eredménye. A követőim száma 96-ról 115-re nőtt. Evvel a visszahúzódott formával nem konfrontálódom annyit. Azt írta a költő, hogy nem a felsőbbrendűségben hisz, de jobb lenne, ha nem keverékek lennénk. Látod ilyen álmodozó lelkek Ők. Sajnos (vagy nem sajnos) az embernek ez nem választás kérdése. Erre nincs opció. Mindenki odaszületik valahová.  A lélekvándorlásban hívők mondnak olyat, hogy egyezség alapján születik oda, a kis jövevény, ahová születik. Azért születik, hogy fejlődni akar. Valamit meg akar valósítani. Azt mondják, mindezt születés előtt átbeszélik. Ami zavaros számomra. Mi a francnak, ha úgyis elfelejti. Kínlódik a földi létben támpontok nélkül. Költőnk jól látta a dolgot. Amíg idáig üldöztek Minket a tatárok, addig elég nagy génkeveredés volt. Azt olvastam valahol, a magyar vezérek, tudtak törökül. Tehát nemcsak a 400 év török uralom miatt van a sok jövevény török szó. Aztán, ahogy jöttünk az új hazába rabolgattunk nőket, asszonyokat, vagy csak megerőszakoltuk Őket, oszt ott hagytuk. Akiket elhoztunk, azok génjei viszont itt vannak bennünk. Mi több, úgy vélem az eredeti magyar gének már rég nincsenek. Természetesnek veszem, hogy tartozni kell valahová. Uralkodónak kell lennie felettünk. Ebben az esetben jobb, ha azt mondják MI, így csupa nagybetűvel meg azt, hogy a nemzet. Olvastam olyat, hogy MI Nimródtól származunk. Végül is, ha mind Ádám és Éva leszármazottai vagyunk, akkor miért ne. Hála Istennek! - mára már nem Isten ülteti a nyakunkra az uralkodókat. Mi választjuk, vesszük Őket a nyakunkba és cipeljük kifulladásig az egyre hájasodó seggüket. Végig gondolva a történelmet, amire vénségemre emlékszem még belőle. A hatalom, mindég is adott kedvezményeket valakiknek. Most miért tenne másképpen? Itt van most, a külhoni magyarok segítése. Gondolj csak bele. Ha valamelyik szomszédos ország, vagy a németek elkezdenék segíteni, a régről itt élő, onnan elszármazott embereket, akkor Mi megvesznénk. A belügyeinkbe való beavatkozásról fröcsögnénk. Ez sem egyszerű kérdés. A hatalomnak mindég meg kell mutatnia, hogy Ő erős. Ő törődik az alattvalókkal. -.appa.