- Hajjátok, megint eszembe jutott a Lázár Ervin program. Tudjátok? A szegénygyerek egyszer életében eljuthat koncertre, vagy színházba. Mit is jelent ez annak, aki életében sosem volt ilyen helyen. Meg ugye a terv, - egyszer minden gyerek jusson el - többet nem is lesz. Azt gondolom, nem lesz valami nagy élmény számukra, ha magamból indulok ki. Emlékszem Margit néni, aki a technikumban osztályfőnökünk volt, elvitt Minket az operába. Megnéztük a Bánk Bán-t. Részemre semmi olyan nem volt benne, amitől megkedveltem volna az operát. Pedig, tanultuk a Bánk Bán-t. Margit néni mindent megtett, hogy ne felkészületlenül menjünk oda. Ismertette az opera lényegét. Próbálta népszerűsíteni. Nálam nem jött be. Ültünk ott felül, szemben a színpaddal, szóval jó helyen. Felcsendült a zene az elején. Két idősebb hölgy ült az előttünk lévő sorban. Az látszott a zene hatása alá kerültek. Ott nézegetünk, legalábbis Én. Mikor megy már fel a függöny? Mondom a mellettem lévő osztálytársamnak. Biztos muzsikálnak addig, míg minden színész el nem készült. Gyanítottam, hogy nem az a helyzet, de poénnak tűnt. Az előttem ülő hölgy megfordult, és azt mondta: de, fiatalember. Ez a nyitány. Na, most vegyétek figyelembe, hogy Én városi gyerek voltam. Anyám, ha nem is sűrűn, de vitt színházi előadásokra, operettekre. Hallottam Én is olyanról, aki gyermek korában megkedvelte az operát. Azt gondolom, Ő nem olyan gyerek volt, aki életében először csobban egyet az opera tengerében. Ne, vessetek meg érte, és ne is nevessetek ki. Az óta sem voltam opera előadáson, és nem is érzem, hogy hiányozna. Amúgy meg, vénemberként nem hiszem, hogy meg tudnám kedvelni. Lehet, hogy csak Én vagyok így? – de egyre kevésbé van igényem, az új dolgokra. Igazából, ezt nem is szégyellem. Lehet, hogy kellene?
- Hajjátok! Egyszer csak, úgy eszembe jutott az altruizmus. Na, nem úgy, hogy Én találtam ki. Ennek a tannak, tudományos megfogalmazását még a 19. század elején Comte tette meg. Szerinte az altruizmus olyan ösztön, ami az önzetlenséggel szinonim, és az egoizmussal ellentétes. Ez, nem csupán, mint etikai kategória jelenik meg, hanem egyben vallási fogalom is. Ez pedig a humanitás vallása. Úgy gondolta, a tudomány hatására az önzés helyét, majd az önzetlen szeretet, a társadalom iránti odaadás veszi át. Ennek következtében, a másokért való élet válik az emberi magatartás legfőbb céljává, és nem az egyéni boldogság. Az egész emberiség iránti, érdeknélküli odaadás lesz a cél. Erről azt gondolom, van is benne valami. Ha, mindenki boldog, akkor elviekben, Én is az vagyok. Mondom! – elviekben. Csakhogy az ember nem így működik. Nagyon irigy. E miatt aztán, más boldogságát látván, nagyon elszomorodik. Miért jobb Neki, mint Nekem? Mivel érdemelte ki? - a sorstól. Comte vallást alapított az altruizmus terjedésének előmozdítására. Ebben az istenséget, egy absztrakció, az emberiség testesítette meg. Mondanom sem kell talán ugye, hogy nem-igazán működik a dolog. Sőt egyre inkább nem. -.appa.
