- Valahol, arról olvastam, hogy „kultúra és szépség”. Nem látok a kettő között összefüggést. Nem is értem a felvetést. Kellene látnom közöttük összefüggést? Ha, erőszakoljuk a dolgot, akkor persze „minden mindennel összefügg”. Olvashatjuk több helyen is, hogy kulturálisérték. Van olyan? Most a játék kedvéjért tegyük fel, hogy van. Ki határozza meg? - hogy mi tekinthető annak? Szépnek kell e lennie annak, ami kulturálisérték? Azt biztosra mondhatom, hogy nem minden kulturálisérték, ami szép (és fordítva is igaz). Legalábbis számomra. Jut eszembe. Olvastam, hogy Hungarikum lett a Székely kapu. Hogy, - mégis hogy? Miért? A nevében is ott van, hogy Székely.
- Vannak, az életben nagy tanítók. Annak idején Bimbó professzor úr azt mondta, a példaadás nevel. Most milyen példákat látunk? Olvastam egy helyen, Bencsik büszkélkedett azzal, hogy pert nyert Nagy Bianka ellen. Ő csak példát mondott, amikor leribancozta. Az volt a tanulság: hogy aki csúnyán beszél, azzal csúnyán beszélhetnek. Most, akkor mi van? Akkor, Mi is mondhatjuk Bencsikre? – idióta. Tényleg nagyszerű. Felemelő érzés, ez a demokrácia.
- Gyakran mondogatjuk. Más lett a világ! Persze. Változik, - de, miért is ne? Nemzetközivé lett, ha nem is régi értelemben. Vesd össze: globalizáció. Megszűnnek a kötődések, rokonságokon, családokon belül is. Ott tartunk, hogy miközben egyre kisebb létszámúak a családok, egyre inkább nem ismerik egymást a rokonok. Nem tartják a kapcsolatot. Mit érdekel engem? Van nekem elég bajom. És ez, tényleg így van. És ez, így van jól. Ez a cél. Mindenkinek legyen elég baja. Újkorba léptünk. Egy álszent, és képmutató korba, amikor a pénz, a vagyon az érték. Holott minden értéktelen. A pénzt nyomják, hogy minél több legyen. De nem ér semmit. Nincs mögötte fedezet. Mindenkit ki kell használni. Meg kell alázni. Kisemmizni. Éreztetni vele, hogy egy értéktelen senki, aki örülhet, hogy él. Hogy lyuk van a seggén, meg kap levegőt. Csak-hát, nagyméltóságosságú urak, Ti annak a sok megnyomorított embernek köszönhetitek gazdagságotokat, akiket lenéztek. Semmibe vesztek. Ezek teremtik meg számotokra a jólétet, miközben Ők napi megélhetési gondokkal küszködnek. Tudatlanságban tartjátok Őket, olyan képet vetítve eléjük, hogy bármit elérhetnek. A bankok által nyújtott hitelekbe kergetitek Őket, hogy aztán végképp minden pénzüket elszedhessétek Tőlük, hogy létbizonytalanságban legyenek, ezáltal rákényszerítve arra, hogy gürizzenek. Szakadjanak meg, a mega munkában, hogy mihamarabb elpusztuljanak. Ne legyenek békés, öreg napjaik. Rettegjenek akkor is. Addig éljenek, amíg számotokra hasznosak. Hát gyerekek. Nyakunkon a káli juga. -.appa.
