Szép is az, meg jó is az, hogy nőnek a bérek, e mellett mindennel eláraszt Minket a globalizált gondoskodó társadalom (egy csomó műszaki cikk olcsóbb lett). Csakhogy, e közben sokkal drágább lett az oktatás, az egészségügyi szolgáltatás, és a lakhatás. A McKinsey (McKinsey & Company) tanulmány alapján az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban is, egy átlagos háztartás jövedelemnövekedésének felét elinflálta a lakhatási költségek növekedése. Ezekre költjük pedig a legtöbbet.  Az említett drágulás, összevetve a dolgokat ellensúlyozta a műszaki termékek áresését. Bejátszik ebbe az is, hogy a megélhetési költségek növekedését a bérek növekedése nem követte. Ami érthető is, hiszen jobb létbizonytalansági nyomás alatt tartani, az amúgy, többé-kevésbé jól élő rabszógákat. Érezzék, hogy nincsenek biztonságban. Bármikor bekövetkezhet valami olyasmi, ami veszélybe sodorja egzisztenciájukat, a jól megszokott körülményeiket. Föld szerte tapasztalható, a munkaerőpiac osztályozódott. Ez alapján vannak, bizonytalan és rosszul fizető állások (ebből van jóval több), és vannak biztos és jól fizető állások. Mára már bevált gyakorlat lett, hogy a menedzsereket is nyomás alatt tartják. Cserélgetik Őket gyakran. Olyanokat tesznek oda, akik igazán nem is értenek hozzá. Az ilyen emberek, a magas fizetés fejében megcsináltatják mindazt, amit a felső vezetés kitalál. Bármi baj történik, úgyis a terület vezetője a felelős. Nem ért hozzá, ezért nincs tisztában a munka veszélyeivel. Előfordul, hogy miután megismerte az általa irányított munkaterületet, önként hagyja ott állását, mert látja, mik következhetnek be. Nincs ezzel gond, a szakmai életrajz alapján jó álláslehetőségek kínálkoznak számára. Visszatérve a tanulmányra. A nyugati világban cirka 335 millió alacsony képzettségű ember küzdött megélhetési gondokkal. E mellett 275 millió embernek nem változott a bére. Ők szép lassan csúsznak bele a napi megélhetési gondokba. Aztán hozzájön ehhez, hogy a fiatalok nagyon nehezen tudták eladni magukat a munkaerőpiacon. A 30 év alatti népesség foglalkoztatottsági rátája 2000 és 2018 között csökkent. Külön nehezíti a helyzetüket, hogy jelentős a határozott idejű munkaviszonyban foglalkoztatottak száma. Látnunk kell, hogy az államok önkényesen módosítják a társadalmi szerződéseket. A politikusok abba az irányba módosítják, terelik ezt a szerződést, hogy párttársaiknak, kedvenc oligarcháiknak kedvezzenek. Szomorú és sokszor nyomorúságos helyzetbe sodorva, és abban tartva a munkavállalókat. Éreztetik minden munkavállalóval, az állam nem szán pénzt arra, hogy az egyén az életben érvényesüljön. Céljuk, hogy a munkavállaló gürcöljön, és munkája hasznát mások zsebeljék be. -.appa.