Komolyan mondom. Nem ezt ami most van, mert ez nem foci. Gyerekkoromban az utcán is fociztunk. A Kölcsey utcán nem volt olyan forgalom, hogy ne focizhattunk volna. Szerveztünk foci meccseket a környező utcák srácaival és kisebb tereken, füves utcákon rúgtuk a bőrt. Kedvenc helyünk a bútorgyár melletti kubikgödör volt. Igazán felkapott az után lett, amikor a bútorgyár két kézilabda kaput kitett a gödörbe. Előtte is odajártunk, csak akkor a  földre tett ruha jelezte a kapufákat. Voltak is viták, hogy mellé ment. Gól volt, vagy kapufa. Mert véletlenül sem ruhafát mondtunk. A mai gyerekeknek nem szórakozás a foci. Elnézem Őket, ahogy teljes harci díszbe öltözve baktatnak az utcán, vagy szállnak be az autóba, hogy szüleik edzésre vigyék Őket. Az egész valami megfelelési kényszer, azt gondolom, mint ahogy a felnőtteknek is. Aki elakar valamit érni az életben, annak lelkes futballrajongónak kell lennie. Apu is szereti a focit, akkor a gyerekeknek is szeretni kell. Emlékeztek rá biztos. Maga Szógyártó Peti külügyminiszterünk, a hivatalos Facebook-oldalán tudatta, kinek szurkolt a Magyar Kupa elődöntőjén. Ez egy zárt kapus meccs volt a Puskás Arénában. Ő a helyszínen nézte meg a mérkőzést. Nem egyedül, hanem gyermekeivel és Dzsudzsival. Gondolom, mindannyian tudjátok, hogy Balázska a magyar válogatott csapatkapitánya, akit diplomataként menekítettek haza, és rá nem vonatkozott az elkülönülés hercehurcája. A zárt kapus meccsekről jut eszembe. Annak idején egy megyei első osztályú meccsen voltak annyian, mit most némelyik NB I-es meccsen. Szép nagy stadionok épültek, amik konganak az ürességtől. Beszéltem a minap egyik debreceni ismerősömmel. Arról is szót váltottunk, hogy kiesett a tavaly még 3. Loki. Azt mondta nem érdemeltük volna meg, hogy bennmaradjunk. Mondtam visszavitték a régi siker edzőt, hogy az majd csodát tesz. Azt mondta, a focisták sem úgy álltak hozzá. A legtöbb meccsen 1500 néző volt. Minek ehhez 20 ezer embert befogadó stadion. Tudjuk minek! Apu álma, a nagy magyar foci. Debrecennek is ez az álma. A kiesés után Szima még azt nyilatkozta, marad Ő a DVSC elnöke. Pár nap alatt meggondoltatták vele a dolgot. A város fogja irányítani. Egyébként Szima is úgy nyilatkozott, amikor még azt hitte ott marad a helyén, hogy a következő évben újra visszakerülnek. Gondolom, a városnak is ez, az ábrándja. Tudom én, hogy egy város nem álmodozik. A lakosság álmodozhatna, de azt hiszem, hogy ebben az esetben a városvezetésnek az álmáról beszélünk. Ki is mondták a visszakerülést. Gondolom ezért is vették meg a csapatot Szima Gábor többségi tulajdonostól. Aztán meg. Miért ne csinálná meg a Debrecen? - amit az MTK. Ők ugye 2011-ben kiestek. 2012-ben visszakerültek.  Azt gondolom a város, mint tulajdonos megnyitja a pénzcsapot és dől a lé. Remélhetőleg jut majd belőle a focira is, bár engem nem érdekel. Mostanság. Nem szeretem a focit. Sőt azt se, aki szereti a focit. Ez is a római példa. Cirkuszi játék. Ha jól belegondolok. Ott is a szabadoknak valósult meg, hogy volt kenyér, meg cirkuszi játék is. Jut eszembe, azért a rabszógákat is etették. -.appa.