Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Teszem hozzá, - Ki melyikben?  Nem tudhatjátok, melyik az igazi. Így aztán mind tévedtek. A legjobban az téved, aki azt hiszi, Ő nem hisz semmiben. Egyben azt is mondhatjuk, Neki van a legerősebb hite. Lássátok be! Azt hinni, hogy nem hisz semmiben, igen erős meggyőződés és hit kell. A hitetleneknek ez a „hit” megadatott. Olvasunk és hallunk mindenféle dolgokat. Szárnyal a lélek. Sokan vallják, a lélek örök. Mindég újabb, és újabb testben újjá születünk. Kérdem én, - mégis minek? Azt gondolom, az emberi testben a lélek, szenvedésre van ítélve. Természetesen az ember, mint test is szenved. Hiszen a fizikai test sérülékeny. Hamar elhasználódik, tönkremegy. Adódik továbbá abból is, hogy a fizikai test elégedetlen. Mindég több kell Neki. Mindig többet akar. Ebből kifolyólag, az emberek azért szenvednek, mert sohasem elégedettek azzal, amijük van. Egyre, és egyre többet akarnak. A Buddhizmust tekintve, a lélek nem örök. Van lehetősége leszállni a létkerekéről. Eljuthat a Nirvánába. A végcél mindenki számára a szenvedésektől való megszabadulás, a létkörforgásából való kikerülés útján. Tehát nem más, mint a nirvána állapotának elérése. A teljes felszabadultság állapota nem a halál után, és nem is a halállal nyerhető el, hanem az által, hogy az arra érdemes egyén megvilágosodik. Törekedni kell erre az állapotra. A leírások szerint, Buddha halála előtti utolsó tanácsa is ez volt. Buddha korának brahmanisztikus elképzeléseivel szembe ment. A valóság természetéről három dolgot állított. Minden múlandó, semmi sem örök. A világ, szenvedés teli. Nincs egy állandó, örökké élő lelkünk. Lényeges eltérés a gondolkodásunkban, hogy a szenvedés nem úgy értelmezendő, amint azt Mi tesszük. Az Ő értelmezésükben a szó, kibillentség, egyensúly hiányként fogható fel. Nem úgy kell felfogni, hogy az életünk úgy rossz, ahogy van. A miatt, hogy állapotaink folyamatosan változva a szélsőségekig elmennek, elménk végső soron, szinte sosem nyugszik meg. A világfelfogásuk teljesen eltér a Mienktől. Náluk az éntelenség, nem nihilizmusra utal. Arra figyelmezteti az embereket, hogy ne keverjék össze a valódi énjüket, a hétköznapi működésükkel. Sok szanszkrit szót kellene, most felsorolnom, de nem teszem. A létnek, amely fogalom az érző lényeket jellemzi, és azt írja le, hogy a dolgok, hogyan vannak. Itt is hármasság van a buddhizmusban. Ezek a következő jellemzők: mulandóság, éntelenség és a szenvedés. Ezeket már érintettem. Az indiai vallásokban a nirvána nem más, mint a végső cél. A beteljesülés, az üdvösség. Az indiai filozófia némely értelmezése szerint, a nirvána a Brahmannal való egyesülést jelenti, a szabaduláson, az eleresztésen keresztül. A Mi értelmezésünk szerint valami olyasmi, hogy az örök egység létrehozása Istennel, vagy az Abszolútummal. Az egyik vallási irányzatuk szerint, a szenvedés állapotától való megszabadulást jelenti. Nem megszűnést, vagy megsemmisülést jelent, hanem megszabadulást a lélekvándorlásnak szenvedésekkel járó körforgásából.  -.appa.