Szegény Diják magába roskadtan bandukolt hazafelé. Továbbra is azon morfondírozott, hogy milyen jó kis filmet lehetne csinálni a kocsmáról. Nem úgy kisfilmet, hanem egy egész estét betöltőt. De ezekhez valami erélyes rendező kellene, egyébként tönkreteszik a filmet. Most is, mikor Gizella szépsége beragyogja a filmvásznat, akkor ezek képesek, és egyszerű kocsmai jelenetté süllyesztik. Mit süllyesztik? – züllesztik azt a fennkölt képet. Arra gondolt, hogy megalázkodik és visszamegy. Égette már magát eleget. Ez a kicsi már igazán nem számít. Ebből láthatjátok, micsoda tusakodás játszódik le, egy művész ember lelkében. Jákób tusakodása az angyallal, ehhez képest két bölcsis homokozóban történő évődése csak. Itt valahogy egy snittet be kellene vágni, amint két bölcsész civakodik. E ponton megvilágosodott. Nem a filmmel kapcsolatban, hanem hogy tud úriemberként visszamenni. Elnézést kérek. Elfelejtettem fizetni. Gizike azt mondta: csak nem szöktél volna meg vele? A Diják úgy gondolta, azért magyarázattal szolgál. Tudod egy snittel voltam elfoglalva, és elkószáltak a gondolataim. Zélali segítőkész volt. Ezen ne emészd magad egy komám. A jövő héten viszek snittet a hulladék tárolóba. Elviszem a Tied is azzal. Nem lehet az olyan sok. Diják legyintett. Belátta, nem volt olyan jó ötlet a snitt sztori bevetése. Zélali, hangjában kis sértődöttséggel kérdezte: most mit legyingetsz? Arra, hogy valóban nem olyan sok, - mentegetőzött Diják. Ettől Zé megnyugodott. Diják azt érezte, hogy valaki oldalról finoman meglökdösi. Odanéz, hát Cincin suttogva azt mondja: nahát Diják úr, ez fantasztikus. Nem gondoltam, hogy forgatókönyvet ír. Diják a leányra nézett, majd a szája elé emelte a mutató úját és halkan pisszentett. Oké. Nem árulom el suttogta Cincin, és Gizike felé fordult. Akkor az emlékhely a nagymama emlékét szolgálja? Majdnem megkérdezte: hány éves a néni? Időben meggondolta magát, hisz egy kivonás az egész. Azt mondta helyette: furcsa neve lett a helynek. Az egy külön történet, mondta Gizike. Igazából, 1956-os számú vegyesbolt és kocsma lett volna a neve. De amikor azt a sok papírt kellett töltögetnem, már zsibongott a fejem. Így történt, hogy a vegyes helyett, italt írtam. Igaz a hivatal rám telefonált. Pont buszon ültem, alig hallottam mit kérdeznek. Azt hittem, hogy az akadékoskodás folyik, minél később tudjak nyitni. Azt mondom: sose nyiss kocsmát Cintia! Attól még idegesebb lettem, mikor azt mondta, ha bemennék. Nem akartam bemenni. Azt mondtam jó a név. Ezzel vége is volt. Nem sokára jött az engedély. Bementem bélyegzőt csináltatni a városba. Felírtam a szöveget. A hölgy elkérte az engedélyt, majd azt mondta: nem egyezik a név. Ennyi a történet. Így lett, egyszerre italbolt és kocsma. Cintia illedelmesen megköszönte Gizikének, hogy beavatta. Fizetett, és elbúcsúzott a többiektől. Kint jutott eszébe, nem kérdezte meg, amit akart. Nem ment vissza.  -.appa.