appasztorik

Akarmi, mint egy szatócs bót

Mikor szüljenek?

2020. február 04. 06:02 - appasztorik

(Válasz, a kérdésre: döntsék el maguk)

Az ember jártában keltében, vagy szörfözve az interneten mindenféle dogot hall, olvas. Van, amin átsiklik, de sok mindenre odafigyel. A minap úgy jártam, hogy ráklikkeltem valamire, aminek az lett a következménye, - hogy válaszolok e kérdésekre? Olyan ing volt rajtam, hogy – jó legyen meg az örömötök! Bevallom Nektek, a dolgok nagy része felett átsiklottam. De, az egyiknél arról ment a győzködés, hogy milyen jó is későn szülni. Ami tényleg jó, abból a szempontból, hogy a nő kiteljesítheti a karrierjét. Világot lát. Egyik ismerősöm, akivel gyakorta találkoztam az orvosi rendelőben (több betegsége is van), de egy ideig nem volt látható. Kérdem Tőle az utcán, - mi van vele? Kiderült, a kisebbik leánya szült. Szinte minden idejét ott töltötte, mert rosszul viselte a terhességet. Rosszullétei voltak, ezért odaköltözött. A szülés után is sokszor rosszul van. Migrénje van, ideges. Így aztán most is sokat van ott. A férje, a beosztása miatt nem sokat tud segíteni. Nyolctól dolgozik, komoly beosztásban. Szóval van elég dolga. Egy ideig csodálkoztam, mert régebbi beszélgetésekből tudtam, hogy a leányzó szabadidejében a világot járja, és szakmailag képezi magát. Az anyja kérdésére annak idején azt mondta, hogy esze-ágában sincs férjhez menni. Nem akar: - feleség lenni, - egy férjet kiszolgálni, - gyereket végképpen nem. Az anya belenyugodott. Végül is, az idősebbik lányától van két unokája, Őket látogatta. A kicsi nagyritkán futtába hazajött, de inkább baráti társaságokkal járta az országot, meg a Föld, különböző helyeit. Egyszer hazajön a leányzó és mondja az anyjának. Nagy híre van. Férjhez megy. Kiderült, hogy valami céges rendezvényen ismerkedett meg az úriemberrel. Egymásba szerettek. Egy ideje már tart a kapcsolat, és nem halogatják tovább, mert gyermeket szeretnének. Az anyja ezen elcsodálkozott, hiszen szöges ellentéte volt ez, az eddigi hozzáállásának. Az anya, célzást tett a korára. Azt mondta erre a leányzó: gyermek nélkül, a család nem is család, és nagyon sokan szülnek ebben a korban. Azt mondta ismerősöm, hogy örült is, hogy a lánya nem egyedül éli le az életét. Lesz vele valaki. Lesz gyereke, akit nevelhet, akivel törődik majd. Végül is, úgy gondolta ez a világ rendje és segít, amiben tud. Anyagilag szerencsére nem kellett segíteni. Abban a szakmában, amiben az ifjúházasok dolgoznak, van pénz rendesen. Nagy házat vettek, amit bejárónő takarít. Ő, ha Náluk van főzöget, mert jobban megeszi a saját főztjét, mint amit hozatnak, és a fiatalok is szeretik. A lányra rájön néha az egészséges táplálkozás, olyankor hozat magának. Amikor a lánya rosszul van, akkor ápolja, és ellátja a kicsit is. Ilyenkor két gyerekkel törődik. Ez a magyarázata annak, hogy ritkán találkozunk. Azt írtam a kérdésre, amivel azt hiszem egyet lehet érteni. Egyértelmű, a gyermek öröm. Főleg, ha sokat kellett várni a kis jövevényre. Látni kell azt is. Biológiailag, nem ez a kedvező életkor. Génhibák fordulhatnak elő. Azt is vegyük számításba. Egy 40 feletti anyuka nem olyan türelmes. Fáradékonyabb.  -.appa.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://appasztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr9415454130

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása