Lala bámult, mint a vízidisznó Noéra, amikor az arra noszogtatta, hogy kőtözzön mán be végre a bárkába. Majd szavalós kedve támadt, és azt mondta: egyik iker, másik eb. Mék vajon a kedvesebb. Nahát. Meghoztad az ihletet. Ettől az egyik iker eltátotta a száját, és köszönni is elfelejtett. Ezt kisidő…