Ott tartottunk éppen, hogy Zélali azt kérdezte Okoskától, - hogy kerül valaki önhibáján kívül kocsmába? Mint később látni fogjátok, erre az egyszerű kérdésre Okoska, nem valami okosan válaszolt. Hát, erőszakoskodtak. Meg mindenféle dógokkal rávettek. És barátaim, itt következik, amiről az imént említést tettem, Okoska, ostoba felelete. Féldeciket ígérgettek, meg sört. Értitek? – féldeciket. Gizike halkan szólalt meg. Erről tudták, hogy nagyon rossz előjel. Okoska, drágaságoom. Itt most pár mondatot közbe kell vetnem a helyzet drámaiságának ecsetelése végett. Mint azt már tudjátok, a drágaságomozás ibereli, a suttogást. Bár, időnként Gizike jókedvében is drágámoz, ami még félelmetesebbé teszi a dógott. De tegyük hozzá, kezdtek rájönni, hogy Gizike szeme sok mindent elárul. Most ezek a szemek sötétbe borultak, és villámokat szórtak. Okoska ezt látva lezsibbadt. Attól még jobban amit hallott. Ha ez Neked nem tetszik, ülj buszra, és húzzál be a városba, és igyál féldeciket. Gizike jobbkezével az ajtóra mutatott. Balkezén két ujja nyitva volt. Ebből következőleg Okoska hebehurgya beszédének, meggondolatlanságának súlyos következményei lettek. Az elítélt távozott. Csend honolt a teremben, amint azt később a Diják mondta. Néhányan sajnálták Okoskát. Mások úgy voltak vele: Ű vót hülye. Veszi a bátorságot, meg a botorságot, és megkérdőjelezi a házirendet. Az pedig szentebb, mint az Alaptörvény. Figyelembe véve, hogy az Alaptörvényt többen nem ismerték. Ne vessétek meg Őket, de bizony olyan is akadt, aki mégcsak nem is hallott róla. Most már értitek akkor, mi zajlott le a fejekben, e statáriális eljárás után. És ebben a síri csendben, Múzsa nyafogva szólalt meg, - hát nem segít rajtam senki. De, szólalt meg Zé: Gizike aggyá Neki, egy felest. Vagy vészhelyzetben sem lehet? Gizike nem válaszolt, de a tekintete sok mindent elárult. Zélali se erőltette a dolgot, még a végén Ő is kitiltásra kerül. Múzsa tovább nyafkázott. Nem erről van szó Zéke. Mit csináljak most? Nem láttátok valamerre Őket? Hová menjek? Hol keressem Őket? Már bejártam minden felé. Igyál meg valamit, javasolta ismét Zé. Oszt gondold végig, hol hagytad el, a Te kis társaid. Sehol. Megszunnyadtam kicsinyt. Mire felébredtem, ez a fecni volt az éjjeli szekrényre téve. Olyan jól aludtál. Nem akartunk felkelteni. Ha felébredsz, gyere utánunk. És akkor, mint valami jelenés Látó lépett elő a félhomályból. Nézd Múzsa. Én megértem, az állapotod. Magam is így vagyok ezzel, mikor az én Kisvirágom odavan, valahol. Figyelmeztetőleg felemelte kezét. Mutatóujja, az ég felé mutatott. Esetünkben a kocsma plafonja felé, de most ne hasogassunk itt szőrszálakat. Az is igaz, hogy a mutató ujjat, arra találták ki, hogy mutogasson. Végül is nagyon praktikusan, annak is nevezték. Na, pihenjetek egyet, oszt majd visszatérünk rá. –.appa.
