Reggel bemondta a rádió, nem lesz szentmise a Notre Dame-ban. Csak szólok, - el ne induljatok. A címszereplők, összetartoznak kétségtelen. Na-de, mitől olyan híres ez a székesegyház? - hogy világörökségként védett, meg újítgatják állandóan. Azt mondhatjuk, elsősorban Victor Hugónak köszönhető. (Furcsa módon Ők a Hugót Ügóként ejtik). A lényeg, 1831-ben megjelent a „A párizsi Notre-Dame” című regénye. Ennek főszereplője a címben szereplő templom. A regény, igazából Victor Hugo első fontosnak tekinthető történelmi regénye. A 15. századi Párizsban játszódik, XI. Lajos korában. Úgy röviden, ha már felcsigáztalak itt benneteket. Ismeritek a sztorit biztos. Legalábbis annyiban, hogy a notre-dami toronyőrről van szó benne. Most is jó lett volna egy, oszt akkor nem ég le. De most nincs toronyőr, most költségkímélés van. Quasimodonak hívták ezt a csúf és púpos embert, aki harangozói státuszban tevékenykedett a templomban. Aztán van egy szépséges cigánylány, Esmeralda. Ebből már össze lehet valamit hozni. Mivel akkor még a pornó nem volt divatban, ezért Hugó a kor elvárásainak megfelelően, egy tragikus szerelmi történetét kerekített belőle. A cselekmény bonyolítása közben bemutatja a korabeli Párizst. Még-hogy a várost, de a regény megismerteti a gótikus templomot építőművészeti szempontból is. Méltán lett Hugó műve, a francia romantika egyik legnagyobb regénye. E regény kapcsán, ma azt mondanánk Hugó kampányolt a pusztulásra ítélt középkori építészet remekéért, amit regényében megénekelt. Az épület történetének szempontjából az 1831-es év valóban jót tett, mert roppant ramaty állapotban volt. A figyelem ráirányításának következtében, a francia uralkodók elkezdték a Notre Dame-ban megülni az ünnepeiket, és a győzelmeiket. Így volt ez egészen a 18. századig. Erről azt tanítják, a felvilágosodás kora volt (az emberiség szempontjából). A katedrális szempontjából viszont, a „sötétség évszázada” következet. Az idők során többször változtattak az épület eredeti építészeti stílusán. No, a dicsőséges francia forradalom, mondhatni jóvátehetetlen károkat okozott. Az egy dolog, hogy a székesegyházat államosították, bezárták. De meggyalázták. Tudjátok, egy ilyen helyen nem lehet csak úgy bárkinek, bárhol mászkálni. Ezt onnan tudom, hogy egy szocialista brigád kiránduláson (olyasmi, mint a Lázár Ervin program, csak felnőtteknek, akik aztán vihették a családot is) ott ténfergek az egri székesegyházban. Valamit jobban meg akartam nézni, ezért határozottan meg indultam a szentély felé. Ezt jól megjegyeztem, hogy szentély. Ne mondjátok, hogy bunkó vagyok. Református vagyok. Nekünk ilyen földi hívságokra, mint szentély nem telik. A lényeg, egy néni rám szólt. Csodálkoztam erősen, mert azt mondta, ha oda bemegyek, újra kell szentelni a templomot. További felvilágosult kori cselekedete a franciáknak. A templom értékeit fosztogatták, mi több építőanyagnak kiárusították. Szép példájaként, hogy mennyire utálták a királyokat. A katedrális homlokzatán található királyszobrokat lefejezték. Tévedésben vagytok. Párizs, és a guillotine tényleg összetartozik, de az említett királyoknak a fejét kalapáccsal verték szét. Úgy mellesleg, 1804. december 2-án Napóleon megkoronázását itt tartják, és ünneplik a császárt. Gondoljatok bele, csak jobb egy császár, mint a király (ha már, 1792-ben megszüntették a királyságot). -.appa.
