Írtam egyszer, hogy a Cigány horgászsporttársat idegesítették a darazsak. Ott repkedtek be mellette a Föld alatti üregükbe. Jegyzem meg Nektek. A darázs amúgy egy kíváncsi, és barátságos állat. Megértem én, hogy sporttársam mégis zavarták. Gondoljátok el. Az etetőanyagos vedérbe berepülnek. Érdemes megnézni mikor belenyúlunk, mert, ha belemarkol valaki, akkor annak égő érzés keletkezik a tenyerében. Másrészt, a fogott halra rárepülnek és elkezdik enni. Tévedés, hogy a nyálkát. Nem, barátaim, magát a halat. Egyszer beszélgettem, egy horgásszal. Eldobott egy kétdekás törpeharcsát. A vízbe nem teheted vissza, mert büntetés jár érte. Ezért eldobálják, hogy majd megeszi a róka. Másnap mentem pecázni. Arra a helyre telepedtem le. Látom, a törpének, csak a feje van ott. Meg is állapítottam, hogy valami jószág megette, és a fejét meghagyta. Gondoltam, azon van két tövis, és nem akarta, hogy megszúrja. Mikor elment a reggeli harmat, akkor látom, nagyon repkednek a darazsak. Megnézem már, - mi az? Hát a törpe fejen hemzsegtek a darazsak. Közelről az is szépen látszott, hogy a teljes gerinc ott van lecsupaszítva. Elhordták az összes húst, belestől, bőröstől. Mire végeztem a horgászattal, már a koponyacsont is szépen meg volt tisztítva, de dolgoztak még rajta. Merülhet fel a kérdés, - honnan veszem, hogy a darazsak békések? Onnan tudom, hogy a garázs előtti kiskertemben is volt az idén, egy család. Nyugodtan odalehetett menni és nézegetni őket. Még ősszel is, pedig azt tartották a régi öregek, hogy ősszel a darázs támad. Ezek nem támadtak. De szóljatok már rám, hogy térjek vissza eredeti mondandómhoz. Na, az Én drága jó sporttársam kitalálta a tuti megoldást. Keresett egy lyuk vastagságú karót és bedugta a darázslyukba. Azt várta, akkor nem repkednek, zümmögnek ott körülötte. Egy bibi volt az ötlettel. Azt nem várta, hogy nemcsak kirepülnek a darazsak, hanem olyanok is vannak, amik éppen hazarepülnek. Ezek aztán látván mit művel a fészkükkel az ott tevékenykedő ember, elkezdték csípkedni. Azért írtam hosszú „í”-vel, mert ez nem olyan kis élcelődő csipkelődés volt, hanem teljesen valós húsba vágó. Biztos tudjátok, hogy a darázs nem úgy van, mint a méhek. Az szúr egyet, beléd szakad a fulánk, vagy bárkibe, akit megcsípett, és vége. A szurkálásnak, meg a méhnek is. Na-de, nem így a darázs. Az biza osztja jókedvvel, bőséggel. Így aztán a darázs idomár sporttárs menekülőre fogta a dolgot, Hátra hagyva, csapot-papot (a közmondást idézve), ami esetében orsót, botot, meg minden más motyót jelentett. A cuccokért, csak órák múlva mert visszamenni.  Így reflektált az én gyermekem. Nah, még ha megcsípné. Volt egy interjú egy brit hölggyel, hogy két hónapot feküdt összetörve, mert elletési időszakban, bement a mezőre a kutyáját sétáltatni. A kos meg lehengerelte a hölgyet. Aztán a hölgy kampányba kezdett, hogy táblákat rakjanak ki, hogy ott a mezőn veszélyes átkelni. De azon a területen, ha sok ember tart bárányokat, szerintem csak a hülye megy be kisbárányos területre kutyával. Legtöbb állat agresszívabb, ha kis állatja van. Azt is írta, hogy: Átköltöztem. Most nagy halmokban havernek a cuccaim. Vettem két fiókos szekrényt, ma összerakom. Csak el kell mennem az önkormányzathoz, hogy bejelentkezős papírt kérjek. Meg hal gyógyszert venni, mert a halamnak pikkely penésze van. Szerintem. Vékony fehér réteg van az úszója szélén, a hóna alatt és a körül (már amennyiben a halnak hónalja van, nah mindegy, úszó töve tudod.)

-.appa.