Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben, hogy ennek a címnek nem így kellene hangzania, nem sokat tévedtek. Szokatlan, hogy ezt mondom, de elismerem, másként is megközelíthettem volna a kérdést.  Azt gondolom magam is, lehetet volna a cím: Hit, ember, szeretet. Ez olyan bibliai kicsengésű lett volna. Csakhogy, - nem lett volna az túl kenetteljes? Ugye, azt azért tudjuk, látjuk, megtapasztaljuk, nem ennyire napfényben fürdő ez a kép. Sok felhő van, az emberszeretet egén. Bizonyára észrevettétek, hogy többször érintettem már a hit, az ember, és a szeretet kérdéskörét. Lássátok be. Van min töprengeni, és ez derül ki az üzenetekből is, amiket kapok. Hinni és jó embernek lenni, akkor minden sikerülhet kedves Gyula! :) Nem tudom, - Ti, hogy vagytok vele? Sokszor gondolom, az ember nem a jó emberségre teremtetett. Legalábbis a viszonyulásaiban, viselkedésében, nem ez jelenik meg. Persze ünnepek környékén, egy gondoskodó, szeretet teljes mázzal leöntve, megjelenik egy szenteskedő, álságos „jóember” viselkedésforma. Két hét és nyakunkba zúdul. Már itt van az előszele. Gondolkodtatok már azon? – miért van ennyi kisemmizett ember a Földön. Miért kell az államelnökünknek 3 milliós fizetés? Sok minden mást is lehetne kérdezni. De, minek? Az előbbiekkel kapcsolatban jutott eszembe. Kaptam egyszer, az alábbi verset

Szeretnék inni
Jó hitet hinni
Ahol 1 az Isten
helyi meg nincsen
Örülök

''csak a zápor állít falhoz embereket''
A verset megköszöntem. Nem tudom figyeltétek e? Az én olvasatomban megjelenik az emberi szegénység oka. A sok helyi Isten, a sok helyi király, a sok-sok kiváltságos személy, aki mind meg van győződve arról, hogy Neki ez kijár, Ő megérdemli. A köszönő levelemben még megjegyeztem. „A falhoz állításnál lényeges, ne keveredjen bele, golyó zápor.” Hiszen Ti is tudjátok, milyen dolgok történtek, az emberiség történetében. Olvashatjátok Mózes öt könyvében is. Nem mai keletűek ezek, - de jelenthet ez vigaszt? - azoknak, akiknek sorsa reménytelen. Egyre több az ilyen ember. Egyre inkább ebbe az irányba tendálnak, az emberiség vezetőinek cselekedetei. Amiket irkálok unaloműzésből teszem. Aki fölénk helyezték magukat, hogy szolgáljuk Őket keserves munkával, amiért csak sanyarú sorsú megélhetést kapunk, hogy Ők dőzsölhessenek, élvezve a Mi munkánk gyümölcsét. Nem hiszem, hogy lenne bármim foganatja annak, amiket leírok. Leginkább, a Prédikátornak hiszek. Hiábavalóság. Minden hiábavalóság, az ég alatt. Vigasztalhat e bennünket testvéreim? - hogy hamarosan eláraszt mindent a reklám, és zúg majd minden felől a „békés, boldog karácsonyt. Gondolkodjatok el ezeken. Eddig a történet.  -.appa.