Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben, meg még abban a tévhitben, hogy szó nincs hasonlóságról. Tévedtek. Az előzőekben írtam, hogy mi lett az MKP a FKgP harc eredménye. Ilyen, olyan módszerekkel csinálták ki Őket. A lényeg, hogy az ún. „szalámitaktikával”, gyakorlatilag FKgP kiiktatásra kerül a hatalomból. Említettem az előzőekben, hogy az 1947-es választásokon a párt csak 68 mandátumot szerzett. Ez év Júniustól Dobi István a Független Kisgazdapárt elnöke. Ő, - hogy is mondjam csak? Hát eléggé kommunistabarát volt. Ami betöltött tisztségei alapján is vélelmezhető, hiszen Ő rá nem mondható, hogy kérészéletű volt politikai pályafutása. Fussuk át, milyen hivatalokat, funkciókat töltött be. 1948. április 16-ától december 10-éig földművelésügyi miniszter. 1948. december 10-étől 1952. augusztus 14-éig Ő volt a miniszterelnök. Ezt követően 1967-ig az Elnöki Tanács elnöke volt. Azt látnunk kell, hogy közben azért voltak zűrök hazánk életében. E, kis közbevetés után nézzük a választásokat. hiszen erről kezdtem el csevegni, csak mindig elkóvályognak a gondolataim. Az 1949-es választásokon a legtöbb párt a Magyar Függetlenségi Népfrontban (MFN) indult (kis sikerrel). Az MKP és az SZDP egyesülésével létrejött MDP 285 mandátumot szerzett meg. A többi párt 117-et. Itt megint előkerül Dobi István neve. Az MFN-ben a kisgazdákat Ő képviselte. Ez egy névleges dolog volt, hiszen a Rákosi-rendszer alatt az FKgP nem működhetett. Igen ám, de jött, 1956. Ezzel a (akkor még úgy tudtuk, ellenforradalom) forradalom, és szabadságharc. Megindult az FKgP újraszervezése. Nagy Imre második kormányban kisgazda politikusok is helyet kaptak (Tildy Zoltán, Kovács Béla). A harmadik Nagy Imre-kormányba bekerült az ugyancsak kisgazda B. Szabó István is. Ez a kormány meglehetősen rövid életű volt (nov.3- nov.4). Az kétségtelen, hogy az 1956-os októberi forradalom, és szabadságharc egy független, és semleges Magyarország reményét hozta meg, amely a Kisgazdapártnak is a legfőbb célkitűzése volt. Megint egy kis elkalandozás. Lapjuk is volt a Kis Újság, amit Klamár Gyula szerkesztett. Abból indult el a gondolódzkodásom annak idején, hogy Orbán jól megszívatta a kisgazdákat, és történelmük során, nem az volt az első eset. Jött ugye a rendszerváltás, amitől nagy jóságot vártunk. Lett a sok párt. Azt hittük naivan. Legalábbis én, hogy nem nyomják a sok pénzt a pártoknak. Minden pártnak lesz tagsága, ami majd eltartja. Hát nem így lett. Szétosztották az állampárt vagyonát a sok párt között, és sumákoltak is (egyszer írtam már az Antall-Orbán székház paktumról). Első uralkodónk, Antall József 1990-1993 között. Halála után a -’94-es választásokig Boross Péter. A nép nem ezt várta a rendszerváltástól. Ennek a csalódásnak az eredményeképpen 94-98 között Horn Gyula kerül hatalomra. Jegyzem meg az első, és utolsó, aki nem tört egyed uralomra. Nem használta ki az MSZP-SZDSZ 2/3-os többség lehetőségét. Nagy nemzetközi ismeretnek örvendett, de nem volt hírhedt, mint Orbán. Egyelőre eddig a történet. Gondolódzkodjatok el rajta. -.appa.
