Megtaláltam a százados elvtársat, a hangja alapján. Mondom Neki, baj van, ráz a rögzítő drót. Túl magas a híradós kocsi. Közel a felső vezeték. Még megüt valakit az áram. Elkezd kiabálni. Nem rosszindulatból, ez állandóan kiabált. Mire Bodajkra értünk elment a hangja. Bodajk külön történet lesz. Jön a rossz kerekű vasúti kocsihoz. Célszerűen úgy mászik fel, hogy megkapaszkodik a drótban. Egy pillanat alatt elengedi. Azonnal leparancsol mindenkit a gépjármű mellől. Már nem érdekelte, hogy mihamarabb a csatatéren legyünk. Intézkedett. A vasutasok áramtalanítottak , ahogyan kell. A szerelvény két végén leföldeltek. Megszüntettük a rögzítést. Odébb álltak a járművekkel. Rögzítve lettek. Visszaadták az áramot, és kiszedték a sérült kocsit. A szerelvényt újra összekapcsolták, és indultunk a csatába. Az úgy van, hogy a csatába menet elsőbbséget élveztünk. A visszafelé érkező szerelvények, már álldogálhattak. Azon voltak a kivont csapatok, esetleg a sebesültek. Szóval azok ráértek, de Mi a friss erő száguldottunk a harcmezőre. Valahol a Dunántúlon csak megálltunk. Egy csomó gyerkőc odarohant kíváncsiskodni, meg kunyerálni. Nézegettünk a marhavagonból. Látjuk, hogy májkonzervet, meg egyéb élelmet dobálnak Nekik. Nekünk rengeteg konzervünk volt, hát Mi is elkezdtünk dobálni. El is hódítottuk Őket. Nekünk produkálták magukat, hisz Mi nagy konzerveket dobáltunk. Töltött káposztát, gulyáslevest, zöldborsó főzeléket, meg ilyesmiket. Elég hamar tovább engedtek. Leheveredtünk a gumimatracokra, és szunyókáltunk. El is aludtunk. Volt, akinek a matracát kiszúrta a kocsi padlója. Nekik pechűk volt, Ők hamarabb ébredtek. Egyszer-csak megálltunk. Zaj, kiabálás, sötétség. Mi is leszálltunk. Megkerestük a teherkocsinkat. Látom kiírva az állomás nevét. Bodajk. Fogalmam se volt hol vagyunk. Kérdem egy vasutastól, - bátyám hol vagyunk? Természetességgel válaszol, mintha ez mindenkinek világos lenne. Bodajkon. Ezt nem vártam, így azt kérdeztem: mi van itt a közelben, valami nagyobb település? Mire azt mondja a vasutas, hát itt van a közelben Bodajk. Hát ezzel nem voltunk előrébb. Meg is állapítottam magamban,- ez aztán, igazi vasutas beszéd. Volt, aki azt mondta: ez már nem is Magyarország. De hát a vasutas magyarul beszélt, - vetettem ellen. A százados kiabál, ahogyan szokott, amiből kiderül, hogy meghatározza az útirányt. Elindultunk a nagy setét éjszakába. Na, mentünk-mentünk, mint a szegény ember legkisebb fia a mesében. Azzal a különbséggel, hogy Nekünk nem volt szerencsénk. Úttalan utakon, földúton. Hivatalosan másnap mondta a százados elvtárs, mikor megint útirányt határozott meg, hogy hányas számú hadiúton fogunk menni. Ahol a történetben egyelőre ott tartunk, hogy tábort verünk, és itt éjszakázunk. Néhány sátrat felállítottunk a tiszteknek. Magunknak nem. Jó volt Nekünk az IFA platón. Szivacs, matracok, pokrócok, és nem utolsósorban, nem a Földön. Szervezték az őrséget. Mi, szóba se jöhettünk. Nem kaptunk géppisztolyt. Békésen vágtunk, az éjszakának. -.appa.