Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy mindent tudtok a kiképzéssel kapcsolatos dolgokról. Megint tévedtek. Hogy miért mondom mindezt? Egyszerű. Szó nem volt még a menetgyakorlatokról. A vegyvédelmi kiképzésen teljesítenünk kellett 3, 6, és 9 kilométeres terepgyakorlatot. Beöltözve gázálarcba, és öfibe. (összfegyvernemi védőfelszerelés) Edzés gyanánt, mentünk Csepreg felé, a repülőtérre. Ott gyakorlatoztunk. Út közben nóta. Nem jókedvünkben. Parancsba kaptuk. Volt, hogy az öfit köpenyként le kellett engedni. Vigyázz menetet verettek velünk gumicsizmában. Gázt rendeltek el. Akkor még a gumi sisak álarcok voltak. Ami azt jelentette, hogy a fejünk búbja is gumi alatt volt. Itt azért megjegyzem, hogy a munkahelyeken sem volt még panoráma álarc. A két kis kerek üvegen láttunk, amit láttunk. Következmény: az előttünk menetelő, köpenyéről lelógó cullangokra csapódott a lábunk. Emiatt aztán, mivel Ő is lépett, kissé hátra rántódott. Szórakozásból néha rendeltek el nótát akkor is, amikor gázálarcban voltunk. (Nem a Mi szórakoztatásunkra) A beöltözés, és a nótázás miatt elég levegőhiányos állapot tudott kialakulni. Az éles, nagy menetgyakorlatokon nem volt szívatás. Jött velünk mentő, meg egy teherautó.  A rosszulléteseket, orrvérzősöket, felültették a platóra. A laktanyában is voltak persze kitolások. Az esti takarodó után, valamelyik tisztes ellenőrizte a szobarendet. Mit tesz Isten? - a szemétkosárban talált egy szál gyufát. (Nem lehetetlen Ő tette oda). Azt el kellett temetni. Ez abban állt, hogy 6 határőr fogott egy pokrócot. Ezt ki kellett feszíteni. A gyufát a közepére helyezni, és lassú gyász vigyázzmenetben a folyosó végén lévő szeméttárolóba vinni. Volt ennek egy perverz koreográfiája, mondhatni bája. Gondoljatok bele. Hat katona, komoly képpel, gyász vigyázz menetben, hálóingben megy a folyosón. A hálóing akkora volt amekkora. Volt, akinek bokáig ért, de volt, akinek igazán szexi mini jutott a tisztacserekor. Olykor cserélgettünk egymással. Kétszeres tiszta csere állott elő. De, térjek vissza a szeméttárolóhoz. Ott tiszteletadás mellett, arcunkon mély fájdalommal, a gyufaszálat el kellett helyezni a kukában. Vissza a szobába. Addigra, a napos asztalnál ott volt az ügyeletes tisztes. Aki, azt kérdezte mit mászkálnak itt, takarodó után? Na, mossák fel a folyosót. Visszamentünk tehát abba a helyiségbe ahol a rongyok voltak felakasztgatva. A katonai szlengben fóka volt a neve. A műveletek természetesen szintén a szexis hálóingekben történtek. A fókák visszavitele után, az ottani csapnál kezet mostunk. A mosdóba nem volt szerencsés bemenni, mert a tisztes figyelme mindenre kiterjedt.  Összemászkálták a mosdót? Rántsák már fel. El a fókákért, és sika-mika. Ilyenkor előfordult, hogy újrázni kellett a folyosón. Olyan is volt, hogy a tárolót, ahol a szemetes volt, meg a fókák voltak felakasztva, azt is fel kellett mosni. Igazából a mosdó, meg a tároló között nem volt különbség. Egyik helyen sem volt meleg víz. Tehát nem volt célszerű reckírozni a további éjszaki kőmosásokat. A tisztes türelmes ember volt. Ő éjfélig úgy sem fekhetett le, legalább szórakozott. Minden esetre, este már kerülni kellett a feltűnősködést, hogy nehogy képbe kerüljünk. Hinné az ember, hogy addig sem volt riadó. Előfordult, hogy mire elnyugodtak a felmosások éjfélkor riadóztattak a tisztesek. Hát gondolkozzatok el ezeken, amiket itt megismertetek. -.appa.