Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy nem nagy szám volt az a kiképzés. Akkoriban, emberek ezrei estek át ezen. Ez a része igaz. A könnyűségével kapcsolatban. Nos, abban erősen tévedtek. Hogy miért mondom mindezt? Mesélgetek Nektek. Említettem, hogy határőr voltam. Szombathelyre vittek. Itt mindenre megtanítottak Minket. A ruhát a stokira összehajtani. Hogy legyen a ruha?- az éjjeli szekrényben összehajtva. Hol legyen? - a félliteres sárga műanyag bögre, az éjjeli szekrényben. Ezzel mentünk az étterembe. Négyes oszlopban ment a szakasz. Az étterem előtt. Állj! Rajonként egyes oszlopban történt a bevonulás, az étkezdébe. nem úgy csürhe módra.  Előbb a szakasz, helyben járásra kapott parancsot. Majd, első raj indulj. Szépen bevonultunk rajonként. Mikor úgy döntöttek, hogy megettünk mindent, akkor: föl!  Aki nem evett meg mindent, az úgy járt. Visszavittük az eszcájgot. Alumínium tálcán, alutányérok. Ilyenkor volt lehetőség kantinba menni. Nagy sláger volt a nápolyi. Szerintem a sereg megszűnése, nagy érvágás volt az édesiparnak. Megtanultuk továbbá: hogyan kell a hátizsákot bepakolni. Hogyan kell pokróckoszorút hajtani, és azt bokaszíjjal felcsatolni a hátizsákra. Lényeges Nekünk ténylegesen hátizsákunk volt, nem málhazsák, mint a nyulaknak. Természetesen a kiképzés alatt riadó, riadó hátán történt. Több is előfordult egymás után. A délelőtt is mozgalmas volt. Volt cigi szünet, és megehettük a tízórait. Mellesleg ott szoktam rá a sajtevésre. Edami, meg ementáli szeleteket kaptunk kenyérrel. Az étvágyunkról annyit, hogy négyen kaptunk egy tányér savanyúságot, a másodikhoz. Helyben készítették, és meg kell hagyni jó ízűek voltak. A savanyúság elosztása úgy történt, hogy Rácsaptunk négyen a tányérra a villáinkkal, és kotortuk a másodikra a savanyút. Történt egyszer, hogy a savanyúságba először belecsapó határőr nem csapott le még egyszer. A miérttel nem foglalkoztunk. Erősen koncentráltunk a vöröskáposzta kikotorására. Mikor felnézünk, azt mondja a srác: egy egér. Tényleg a villáján, ott volt felszúrva, egy savanyított egér. De egyből reklamált is. Nekem nem maradt káposzta. Na és? - kaptál egy egeret. Miért hagytad abba a szedést? Savanyúképet vágott a dologhoz. Belátta, hogy egyikünk sem olyan nagyvonalú, vagy annyira finnyás, hogy adna Neki a sajátjából. Szabadidőben. Délután, meg éjjel gyakoroltuk a riadókat. Volt a tűzriadó. Ezt is eljátszottuk néhányszor. Volt a harcászati riadó. Erre volt 15 perc. Az alatt el kellett készíteni, a pokróc koszorút, meg ami még ehhez a rituáléhoz tartozott. Sokat csináltuk ezt is. Főleg szívatásból. Többször kötözködtek, valamiben és újra ment a buli. Természetesen éjjel végeztük, és a riadó égő világíthatott. Ez egy sötétkék, lilás árnyalatú izzó volt. Ez azért volt jó, mert nem látták a laktanyát a repülőről. Meg nem lőttek ránk a tűzérek. Kétségtelenül hatásos volt. Nem bombázták a laktanyánkat egyetlen alkalommal sem, és nem is zúdítottak ránk tüzérségi tüzet. A határőrizeti riadó komoly volt. Öt perc alatt el kellett hagyni a körletet, és szökkenni fel a kocsira. Itt aztán nem számított, hogy be van e gombolva a zubbony. Kapkodtuk a barna hálóingünkre a nadrágot, inget, zubbonyt. Beleugrottunk a csizmába. A fegyverszoba addigra nyitva volt, ahol magunkhoz kaptuk az AK géppisztolyt, meg két tártáskát, és uzsgyi a jó öreg Csepel platójára. Amíg a kerületből zúgtunk ki a határra, addig bőven volt időnk gombolkozni. Na, volt egy érdekesség a határőrségnél. A tártáskákban három tár volt. A tárak, csak húsz lőszerrel voltak betárazva. Ezt azzal magyarázták, hogy a rúgók ne legyenek túlterhelve. Íme. Gondoljátok végig. Majd folytatom. -.appa.