Örülök, hogy nem csak tervezed a relaxálást. Igazán dicséretes, hogy anyagot gyűjtesz, és olvasgatod. E módon próbálod eldönteni melyik szimpatikus számodra. Ezzel kapcsolatban, azt mondom: Ne csak tervezd. Relaxálj. Abban is igazad van, hogy a gyaloglás is kimozdítja az embert otthonából. A gyaloglásról azt írod, hogy sok éve benned van vágyként egy zarándokút. Hát hallod? – nekem sosem volt ilyen vágyam, hogy naponta negyven kilométert gyalogoljak.  Meg ne haragudj, de szerintem ennek megvalósításával kapcsolatban is keresed a kifogásokat. Korábban nem volt rá időd. Most azt gondolod, nem tudnál annyit menni. Az viszont jó, hogy Gézával beszélgettek erről, és hasonlóképpen gondolkodtok. Nem árt, ha a házastársak véleménye megegyezik.:) Jól teszitek, hogy megpróbáljátok egy magyarországi 200 km-es szakasszal. Meglepett, amit írtál, hogy nagyon sok pénzbe kerül az út. Nem gondoltam volna. De sorolgatod is, hogy a felszerelés, a szállás, és a kaja (otthon is esztek) nyolc napra kettőtöknek. Majd összegzed: nem sok esélyt látok rá. Erre is azt mondom. Ne csak tervezd. Indulj el. Egyik ismerősöm, már több túrán is részt vett. Az elsőnél nagyon félt. Azt mondja, az ÚR olyan erőt adott neki, hogy nem is volt fáradt. Jól esett neki. Idegileg feltöltődött, megnyugodott. Mikor ideg alapon van, akkor a kolléganői heccelik. Elmehetnél már sétálni. Legalább kétévente megy is. Úgy veszem észre, leveleidből, hogy több mindent is szeretnél. Amit most írok, megint rosszul fog esni, de szerintem erősebb benned az a vágy, hogy maradhass nyugton a szobában. Határozd el magad, és csináld. Az ábrándozás, az álmodozás, emberi léptékkel mérve, nem azonos a valósággal. Abban igazad van, hogy az ember, társas lény. Többen kellenek ahhoz, hogy jól érezzék magukat. Értem én ezt. Meg azt is, hogy Gézával jól érzitek magatokat, de az kevés. Nincsenek rokonaitok, gyereketek sincs. Házi állat sincs. Na, ezzel egyet értek veletek, hogy nem szeretnétek. Nem is való az lakásba. Ritkán beszélsz emberrel, jó esetben egy héten egyszer. Valószínűleg ez kevés volt neked, és ezért estél a napi levelezés csapdájába. Főleg, hogy amolyan neked való emberrel sikerült nap, mint nap megosztani a gondolataidat. Azt gondolom, ezzel a levelezéssel, még jobban bezártad magad a szobába, és a számítógép elé rögzítetted magad. Azt írod, könnyű nekem. Itt beszélgetek, ott beszélgetek, vannak horgász társaim, rokonaim, (itt közbevetem, hogy velük igen ritkán találkozom) szeretteim. Írod a szomszédokat, meg a volt kollégákat (ezek Neked is vannak). Úgy gondolod, hogy ezek miatt ki tudom elégíteni a beszélhetnékemet. Ez valóban így van, mert én szinte egésznap jövök, megyek.  Ezzel szemben Te oda láncolod magad a számítógéphez. Azt írtad, ha el is mész valahová, Te nem vagy beszélgetős típus. Nem értelek, ha már ott állsz a boltban, a pénztárnál a hosszú sorban. Nem lenne mindegy? - ha szóba elegyednél azzal, aki ott áll előtted, vagy mögötted. Tudod mit? Kétlem én, ezt az elmenéseid. A múltkoriban azt írtad: Milyen jó, hogy Géza bevásárol. Akkor mikor is lenne alkalmad arra, hogy beszélgess valakikkel? Én elhiszem, hogy nagyon nehéz elindulni, és ott hagyni a számítógép világát, ami látszólag a világra kinyitja előtted a kaput. Emberek százainak leszel a barátja. Lásd be, hogy ez nem igaz. Nem indulsz el túrázni, és nem beszélgetsz emberekkel. Megint csak azt mondom. Más az élet, és más a virtualitás.  -.appa.