mert,

már ott tartok hogy nem ismerkedek fészbukon—kábé egy éve tart nálam ez az állapot—nem is akarok—úgy érzem nem ez a módja annak hogy embereket megismerjek—talán el kellene járnom néhány hejre—ott megpróbálni ismeretségeket kötni—erről nagyon homájos elképzeléseim vannak—egyáltalán hova kellene menni—úgy gondolom nincsenek ojan hejek ahol egy korombelinek erre lehetősége lenne—van pár hej amiről tudok—de nem sok jót ígérnek—van bennem egyfajta óvatosság—igen mondhatjuk előítélet—igaza lehet—ez befojásolja az egészhez való hozzáállásomat—mit vár—mégiscsak nyugdíjas vagyok—persze a nők negyvenéves munkaviszony utáni lehetőségével—de akkor is—azt vettem észre ahogy telnek a nyugdíjas évek egyre inkább kezdenek hiányozni az emberek—másfelől a csalódás engem nagyon visszavet és igen óvatosan vagy éppenhogy egy darabig sehogy nem akaródzik  megismerkedni másokkal—ne menjünk részletekbe—volt a fészen egy barátnőm—nagyon jól kijöttünk egymással—aztán megváltozott a hejzet—le is tiltott—nem tudom mivel érdemeltem ki—ezért vagyok óvatos új ismeretségekkel kapcsolatosan—szeretnék ismerkedni—barátságot kötni —a hogyannal van gondom—azt egészen pontosan tudom hogy úgy nem ahogyan eddig tettem—valami más módját kell találnom—de óvatos vagyok—hát igen—mondhatjuk azt is hogy félek—szerintem ez érthető is—azért most már egyre jobban kezdem elfogadni azt ami volt—úgy érzem napról napra könnyebb—azt szoktam mondani hogy az idő múlása nagyon is jót tesz a lelkemnek—na még egy nap—na még egy nap—és már nem is ojan nagy a csalódás—töltöm az időt ezzel azzal—szeretek állatkertbe menni—szeretek jókat enni—mondjuk ez utóbbi meg is látszik rajtam

mert,

jobban teszi ha hallgat a szóra—az igazgatóra—persze az is igaz lehet—sose hallgasson másra—rontsa életét mindenkinek a saját balgasága—nem balfaszsága—ha az lenne akkor azt mondtam volna—de döntse el maga—haggya a dagadt feleségét másra és magát akassza fel a padlásra—hagy boldogulna az a szegény asszony—volt annak elég bánata az életben maga mellett—mellesleg önt frusztrálják a női mellek—ugye ugye—nem tudtam csak beletrafáltam—az embereknek többnyire vannak félelmeik—ércsd alatta—ojasmiktől fél—viszojog—ami mások szerint hüjeség—ez nem azt jelenti hogy a nagyon bölcs—a minket megmosojgó—mi több kinevető embernek ne lennének félelmei—higgye el—egy kicsit mindenki zizi—ne az édességre gondoljon—abban az értelemben használom hogy lökött—ki kicsit—ki többet de mindenki zsibornyás—persze a maga móggyán—ettől még jól működik az emberi társadalom—ehhez persze az kell hogy a mostani állapotot jól működésként aposztrofáljuk—na részemről én ezt a kitételt vitatom—az emberi társadalom—de még inkább társadalmakról beszélhetünk—kaotikus állapotokban leledzik—odáig elmegyek hogy egy országon belül is társadalmak vannak amik elkülönülnek—akkor meg nincs is mit csodálkozni azon hogy egy csomó zakkant elme kódorog a földkerekségen—odáig fajulnak hogy elhiszik egyedüli üdvözítő eszme az ő fejecskéjükből pattant ki—mint annak idejében zeusz fejéből pallasz aténe pattant ki—most fogadjuk el hogy úgy volt—de abban sem lehetünk biztosak hogy az jó ötlet volt—bár ha azt vesszük alapul hogy megszűnt zeusz fejfájása—akkor mégiscsak jó ötlet vót hogy hépaisztosz fűbe baszta—így póriasan szólva—a fejbe verésről jut eszembe—néha az ötletelőket se ártana néha főbe kólintani—hátha használna nekik is    -.appa.