Na merthogy ugye mindég eszembe juttatják. Nem Orbán pápáról beszélek, meg nem is Orbán papáról, hanem magáról Viktorról. A múltkoriban voltak képek, hogy régen megfestették, megrajzolták fiával, Lőrinc baráttal. Tudjátok olyan ez, hogy nézed, megint nézed, és már el is hiszed, hogy tényleg ez hasonlít. Olyan ez, mint a kommunikáció, melyet a miniszterelnök, és kormánya is szívesen alkalmaz. Mondani sokszor, és elhiszik. Most lesz nekünk megint konzultáció. Nem is baj ez, úgyis régen volt már. Az olvasottak alapján nálunk a legnagyobb a családok támogatottsága. Én meg el is hiszem, nincs képem arról, máshol mennyire támogatják a családokat. És mégis, konzultációnk témája ez lészen. Mint azt tegnap, szerintem nagyon szellemesen mondotta Viktor, ha így folytatódik Istennek nem lesz magyarja. Aztán, ahogy ebbe belegondoltam meghőköltem. Te jó ég. Mert mi van akkor? - ha Istennek az a terve, hogy ne legyen magyarja. Nem vele kellene ezt megkonzultálni? Olcsóbb is lenne. Tudom. Kibírjuk ezt a kis kiadást. Ahogy mondják, a gazdaság nagyon jól teljesít. A gazdagok, egyre gazdagabbak. A többiek meg vannak, hisz így is kevés a dolgos kéz. Majdnem szorgos munkáskezet írtam, de már ott tartunk, hogy ez túlzott elvárás. Visszatérve arra az ötletre, hogy Istennel kellene konzultálni abban a témában, hogy ne fogyjon a magyar. Mózes nem a néppel konzultált a Hóreben. István Máriának ajánlotta az országot. Az egyház, hála Istennek (stílszerűen mondva) benne van a kormányban. Nem vóna egy kis protekciójuk? Hátha meglehetne beszélni vele, hogy: Uram tudom nyakas nép a magyar, de nagy a Te hatalmad, és add meg nékünk ne fogyjon már tovább a magyar. Mit tesz Isten? Olvasom egy tegnapi cikkben. „Nem azok szülnek, akiktől a kormány reméli”. Ezek szerint akkor szülnek itt, csak nem nekik kellene szülni. Azt is olvasom, hogy: „csökken a népesség és drámaian fogyatkoznak a szülőképes korú nők”. Na, megmondom Nektek ez meglepett. Itt nálunk, az alapítványi iskola, és óvoda gyermek létszáma, úgy hétszáz fő. Most majd mondhatjátok, hogy az anyja hétszázát. Ugyanis, a 13-14 évesek közül, szinte minden évben van, aki szül. Mi tehát nyugodtan mondhatjuk jól állunk ezen a téren, hiszen az általános iskola befejezése után, ezek a lányok tevékenységszerűen szülnek tovább. Az is igaz, hogy amit a cikk felvet, az településünkön megállja a helyét. Tényleg alacsonyan iskolázottakról beszélhetünk. De gondoljatok csak bele. Mikor tanuljon? A gyereket el kell látni, és közben jön a másik. Szóval van mit csinálni. Most ne ízetlenkedjünk, hogy persze, hogy van mit csinálni, még több gyereket. Abban is igaza van a cikknek, hogy a diplomások szülési kedve nem növekszik. Régóta tudjuk, hogy többnyire nem azért nem szülnek, mert nem tudják eltartani. Valami más oka van. Az sem lehet igaz, hogy a képzettebb réteg belátja, hogy kevés a munkaerő, és szükség van a munkájára, ezért inkább nem szül, hanem dolgozik. Amennyiben így lenne, akkor azt is mondhatnók, a képzetlen réteg azt látja be, szükség van a gyerekekre, és szülni kell. Az állam meg, mondhatjuk eltartja, hiszen nem kis összeggel támogatja őket. De tudjátok mit? Citálom itt Nektek a cikket. Ahogyan az a neten megjelent: „Egy egyre szűkülő, és le is szakadó, alacsonyan iskolázott, fiatalon több gyereket vállaló réteg mellett, a diplomások szülési kedv nem növekszik - ezzel szemben a kormány az intézkedéseivel azt akarja megcélozni, hogy azok vállaljanak gyerekeket, akik el is tudják tartani őket, az intézkedések többsége a jobb körülmények között élőknek kedvez jobban. Ha a földrajzi elosztást nézzük, akkor a legszegényebb régiókban növekedett a legnagyobb mértékben a termékenység.” Na, most mondjátok meg. Ezek jutottak eszembe, e ködös hajnalon Orbánról. Mellesleg, nekem ez a konzultációsdi is elég ködös. De hát, mit is akarhatunk? – november 10 van. -.appa.
