Reggeli egy félórával hamarabb, hogy lehessen pakolgatni. Ez nem egy nagy információ, mert azt sem tudjátok, a többi napon mikor volt a reggeli időpontja. Mindegy számoljátok ki abból, hogy az indulás napján félnyolckor volt. Ennek a Ti szempontotokból semmi értelme, de ettől jók az útleírások, hogy egy csomó olyan dolgot közöl, ami abszolutte érdektelen. Ezt nyugodtan el is felejthetitek. Egy dolgot ne felejtsetek el. Amikor azt látjátok, hogy a sofőr feje felett (balra fenn) egy kis ventillátor van, akkor erősen gyanakodjatok, hogy klíma nyima. Igazából nyicsevó lenne, de most az előbbi jutott eszembe. Lehet nem jelent semmit. Nem úgy semmi, mint a nyicsevó. Hanem, hogy értelmetlen zagyvaság. Na, hogy sikerült ezt tisztáznom. Vagy összezavarnom? Mindegy. A lényeg. Készülődtünk haza. Csomagolunk Mi is. Én kimegyek a vascsőhöz, és vételezem a vizet az útra. Két okból is. Hosszú az út hazáig. Ez is két okból. Mert tényleg hosszú, meg a kétharmad fék miatti lassú menet. A vízvételezés másik oka, a várható hőség, ami a klímátlanság következménye. Látom, hogy egy férfi, és egy nő nézegeti a kopár hegyet. Kérdem: kétszeri napfelkelte? Azt mondja a hölgy: reméli sikerül megnézni. Felvilágosítottam, hogy az nem mostanság lesz. Ha, megnézik, akkor a nap már egész magasan van a hegy mögött. Nézzék meg, hogy a nyugati oldalon lévő hegyek már fényben vannak. Így a nap feljön még e mögül a hegy mögül, ami mögött most van. Jól látszik, hogy a másik hegy sokkal alacsonyabb, tehát a mögé nem fog bekerülni. A hölgy kicsit csalódott volt, és azt mondta: akkor nem is várnak tovább. És elköszöntek. Az indulás előtt a sofőr csodálkozott. Azt hitte irányhaza. Pedig program szerint, előtte Vajdahunyad, és Déva várának megtekintése. Pakolás a buszba. A sofőr átpakolta, mondván össze fog borulni minden. Mint később meglátjátok igaza volt. Nem is sokkal később. Megyünk szépen komótosan. Szerintem azon a településen lehettünk, amelyiken a fék hiba jelentkezett. Egy körforgalomból kifelé jövet, hátul visítoznak a hölgyek, hogy: álljon meg! Álljon meg, kinyílt a csomagtartó ajtó! Megállt. Kulccsal becsukta, és mentünk tovább. Bizony milyen jó, hogy nem szóródtak szét a csomagjaink. Az is nagyon jó, hogy a gyalogátkelőhelynél lévő gyalogost nem kapta el a felnyíló ajtó. Szerencsésen elértük Vajdahunyadot. Rengeteg ember kóválygott a várban, de elfértünk. Nagy az a vár. Egy dolgon elgondolkodtam. Azt mesélte Alpár, hogy a lovagteremben a meghallgatott egyén egy bizonyos helyen ült. Egy bizonyos jelre, az illető egyből a várbörtönbe esett. A börtön viszont, a lovagterem ellenkező végénél van. Nem méregettem, de becslésem szerint nem is esik a lovagterem alá. Ha volt, ilyen pottyantó, - akkor hová lett? Kellenek ilyen legendák a túrizmushoz. Jól hangzik, oszt annyi. Láttuk, amit láttunk. Elhisszük, amit elhiszünk. Kész. Ennyi. A megbeszélt idő után kicsivel elindultunk a busszal, Déva felé, de ez a következő történet. -.appa.